Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 877 hogy az elhagyott telek belsősége és külsősége véglegesen elszakadjon egymástól.10 7 A kettő közötti kapcsolat visszafordíthatatlan megszűnéséről a középkorban még viszonylag ritkán hallunk.10 8 Ha ez az érvelés helytálló, akkor a különböző összeírások elhagyott telkei mögött egy sokszor láthatatlan, demográfiai tekintetben viszont korántsem jelentéktelen réteget kell feltételeznünk. 1521-ben a Perényi család birtokában lévő Szikszó mezővárosban (Abaúj megye) nem csak a jobbágyokat, hanem a házas zselléreket is összeírták, így jó példának tekinthető. Amíg 66 telket 76 jobbágy kezén találunk, addig 70 házon 87 zsellér osztozott, akik között — az olykor kiskorú gyermekét nevelő — özvegy (5), a litterátus-műveltségű „értelmiségi" (4) egyaránt feltűnik, de ebbe a csoportba soroltak be egy szerzetesi rendházat is. A forrás utolsó oldalán összeírt 11 személyben a házatlan zselléreket kell látnunk: az utolsó, „Benedek pap Mihálya" nyilvánvalóan a pap jobbágytelkek között öszszeírt házának (domus) földjeit művelte.10 9 A „lakók" kis, illetve a házas zsellérek nagy száma itt amellett tanúskodik, hogy a földműveléssel nem foglalkozó helyi polgárok nem ragaszkodtak telkeikhez, ami a pusztatelkek számát és a földműveléssel foglalkozók bérleti lehetőségeit jelentősen megnövelték. A mezővárosok esetében azonban a házas zsellérek egy része nyilvánvalóan olyan belsőségen élt, amelyhez egyáltalán nem tartozott szántóföld. Vágújhely példája azt mutatja, hogy ezeket a puszta belsőségeket is desertának hívták. A bolondóci uradalom legnépesebb települését az eddigiekben azért nem vizsgáltam, mivel összeírásának módja — éppen városias léte miatt — egészen más volt, mint a környező falvaké. Először a városban lévő házhelyeket jegyezték fel, mivel a jobbágynevek és a desertá к mellé nem írtak telekhányadot. Ezt követően a város egyik dűlőjét (campus Modlenicz) mérték fel, ahol már jelölték a telekhányadot a szokásos telekegységben. Úgy tűnik, hogy a városban a nevek azokat az adóköteles személyeket jelzik, akikhez osztottak földet, a desertá к viszont a házas zselléreket — akiknek a nevét a fentebbiek alapján fölöslegesnek tartották feljegyezni —, illetve a város „közintézményeit", mint az említett iskolát. Érdekes az összehasonlítás: a városban 139 névre 79 desertá jut, míg a dűlőben 138 negyedtelekre 23 desertá. Utóbbiak közül viszont többet a harmincados, a vámszedő vagy a városi jegyző művel a provisor vagy a földesúr engedélyéből.110 107 A Podmaniczkyak birtokolta Vágbeszterce mezővárosban (Trencsén m.) a városi tanács 1505-ben például határozottan megtiltotta a belsőség és a külsőség bármilyen módon történő elválasztását: DL 36988. (U et С 96-1.) Kiadása: A podmanini Podmaniczky család oklevéltára I. Közzétette, családtörténeti bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. (Lukinich Imre: A podmanini és aszódi báró Podmaniczky család története TV) Budapest, 1937. (a továbbiakban: Podmaniczky I.) 470. 108 A Garai uradalmakban volt példa arra, hogy külső tartozék nélküli belsőtelket írtak össze: Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai (4. jegyzet) 215.; 1507-ben Kurima mezőváros (Sáros m.) bírája azt vallotta, hogy a településen vannak olyan desertá predialisok, amelyekhez nem tartoznak szántóföldek: DF 283 445. (ELTE Könyvtár Dipl. Autogr. 0-7.) 109 DL 36986. (U et С. B-25.) - Itt nyilván csak a mezőváros Perényi István kezére kerülő felének összeírásáról van szó: 1512: DF 254 517. (Akad. lt. Kolozsvár, Vécsey lt. 293.) 110 Marsina-Kusik 51-56. A városnak volt egy utcája, amelyet korábban teljesen elöntött a Vág, az itt lévő telkek számát azonban nem ismerték. Az urbáriumban egyébként több esetben történik említés olyan desertáról, amely a Vág pusztítása miatt vált elhagyottá.
