Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 873 fejlődést szem előtt tartva bizonyosra vehetjük, hogy az úrbéres telekre nehezedő robot alól a deserta telek bérlője mentes maradt,9 1 azt bizonyosan állíthatjuk, hogy a jobbágy számára a censusért bérbe vett pusztatelek a szakirodalom állításával ellentétben egyáltalán nem jelentett olcsóbb földhöz jutási lehetőséget, mint a jobbágytelek. 1542-ben Nagy László várnagy egy másik telekhasználati engedélyében egy szernyei bérlőnek 1,5 forint éves fizetési kötelezettséget írt elő, jóllehet 1522-ben — akárcsak hetven évvel később9 2 — a településen a census 90 dénár volt, amit a faanyag-beszolgáltatás helyett készpénzben fizetendő járadék (datium lignale) is csak 1,22 forintra és 4 bécsi dénárra egészített ki.93 Késő középkori forrásaink a másik bérbevétéli lehetőségről jóval gyakrabban emlékeznek meg: országszerte hallhatunk holdanként rögzített terményjáradékról, ritkábban terménykilencedről, kivételes esetben pedig holdanként megszabott pénzbérletről.9 4 A bolondóci uradalom öt falvában határozták meg a bérletet ilyen módon: Vészeién és Pecsenyéden ez az elvetett terményből holdanként két mérő gabonát jelentett, a földesúr viszont Mnesicen, Szernyén és Lieszkón a termés harmadára tartott igényt - hasonlóan a gimesi uradalom Kis- és Nagybélic falvaihoz. Újabban Nógrády Árpád meggyőzően bizonyította, hogy a paraszti földbérlet a Kanizsai család uradalmaiban a censushoz képest kifejezetten drágának számított.9 5 Jóllehet a Vág-menti uradalom censusa a Kanizsai-birtokokon megfigyelhető átlag többszöröse — egy negyedtelek után kb. 1,25 forint — volt, a terményjáradék fejében bérelt föld még ennél is súlyosabb, a haszon 33%-át elnyelő tehernek tűnik. Most érkeztünk el arra a pontra, ahonnan talán megválaszolhatóvá válik az a döntő fontosságú kérdés, hogy kinek állt az érdekében a telkek „elhagyott" mivolta. A kérdést természetesen két irányból, a földesúr és a jobbágyok szemszögéből külön kell megközelítenünk. Közismert, hogy a deserták művelési módját illető döntésre a földesűr mellett familiárisai, a várnagy, az udvarbíró vagy a gazdatiszt volt jogosult: ha egy jobbágy a telekre kívánt telepedni, ugyanúgy tőlük kellett engedélyt kérnie, mint a fentebbi bérleti szerződések esetében.9 6 Az elhagyott telkek bérletének módját — pénz vagy terményjáradék — ennek megfelelően szintén a földesúr familiárisai határozták meg. Célkitűzésük aligha lehetett más, 91 Lásd az ún. árendás-jobbágyokat, akik mentesek voltak a robotszolgáltatások alól: Csapody Csaba: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez 6. Budapest, 1933. 28-29. 92 U et С Irr. 7-101. (Keltezetlen, 1591 körüli urbárium az uradalom felerészéről.) 93 Az olcsó földbérletet hangsúlyozza: Kubinyi András: A nagybirtok (4. jegyzet) 213. (76. jegyzet), az egyetlen példának azonban a most elemzett bolondóci urbáriumot hozza.; Uö: Változások (5. jegyzet) 7., 15. - Ezzel szemben Tringli István azt hangsúlyozza, hogy a földesúrnak a bérlet jövedelmezőbb lehetett, hiszen a bérleti szerződés megkötésekor már nem kötötték szokásjogi korlátok: Pest megye (4. jegyzet) 110. 94 Szabó István: A magyar mezőgazdaság (4. jegyzet) 43. - Pénzbérletre a kanizsai uradalom példáját érdemes idézni: itt a külsőség esetében holdanként 2, míg a körülkerített belsőségből holdanként 4 dénárt kellett fizetni. DL 37007., pl. 136r fol., illetve Urbáriumok 141. 95 Nógrády Árpád: Paraszti telekhasználat és földbérlet a Kanizsaiak Sopron-környéki birtokain (Csepreg 1522. évi összeírásai és a nagycenki Jankó István vagyona). Soproni Szemle 55 (2001) 368. A holdankénti egy köböl gabona bérleti díj véleménye szerint a termés nettó 12-14%-át jelentette. - Itt szeretnék köszönetet mondani Nógrády Árpádnak dolgozatom előzetes bírálatáért. 96 Sinkovics István: A magyar nagybirtok (34. jegyzet) 25.
