Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
874 NEUMANN TIBOR mint a legtöbb bevételre szert tenni olyan módon, hogy az még a jobbágyok számára is előnyösnek tűnjön. A költözés, de leginkább a halálozás folytán a földesúrra háramlott telki állomány felhasználására a fentiek alapján több lehetőség is kínálkozott. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azonban azt, hogy új jobbágy telepítése esetén a telekből több — olykor 12 — évig semmilyen jövedelem nem származott,97 és a mentesség lejárta után sem hozott jelentősebb bevételt, mint az egyszerű census -bérlet. Utóbbi esetében a jövedelem viszont azonnal realizálódott. A jobbágytelepítés így hosszú távú befektetésnek minősíthető, amit az uradalom irányítói talán nem minden esetben tartottak célravezetőnek; ám a telepítés lehetőségét a feltételhez kötött bérlettel mindig fenntartották. Utánpótlásból nem volt hiány a hóstátiak és a zsellérek, illetve a jobbágyfiúk jelentős lélekszámából adódóan. Ha a terményjáradék fejében megkötött bérleti szerződés a földesúr számára több bevételt jelentett, akkor persze joggal merül fel a kérdés, hogy miért engedélyezte a census-bérletet. A folyamatot irányító uradalmi személyzet természetesen pontosan tisztában volt azzal, hogy a földesúr számára a pillanatnyi piaci feltételek mellett a készpénz- vagy a terménybevétel hasznosabb. Az uradalom központjától való távolság — amivel együttjárhatott a termények szállításának nehézsége is — befolyásolhatta döntésüket.9 8 Olykor azonban szubjektív okok is közrejátszhattak. Érdemes ezen a ponton egy pillanatra elszakadnunk a Vág vidékétől és megvizsgálnunk a gyulai uradalom földesurának ezirányú intézkedéseit a Mohács előtti években. A majorságait bővíteni szándékozó Brandenburgi György őrgróf határozott szavakkal kötötte tiszttartói lelkére, hogy a földbérletet csak a szegényeknek engedélyezzék.9 9 A kiválóan gazdálkodó főúr tisztában volt azzal, hogy az elszegényedő adózót a leginkább úgy lehet — sokszor nyilván átmeneti — szorult helyzetéből kiragadni és ezáltal a lakhelyén tartóztatni, ha előnyös feltételek mellett földtöbbletet kap a kezéhez.10 0 Ez a törekvés több esetben Bolondócon is kimutatható, főként Lieszkó példáján. A településen 6 fél és 35 egész negyedtelkes jobbágyra 5 fél és 13 egész elhagyott negyedtelek jutott. Utóbbiak közül 1 fél és 7 egész desertáról a forrás semmilyen információt nem közöl, a többi eset ugyanakkor figyelemre méltó: két féltelkes jobbágy terményjáradékért bérelt 97 Az uradalomban általában a 10-12 éves mentesség tűnik fel. A hosszú mentességet a szokásjog garantálta. A közeli trencséni uradalomban 1467-ban az épületektől mentes telkekre telepedőknek Mátyás király ugyanígy 12 év mentességet írt elő: DF 280 045. (OA Trencin, Trencsén város titkos lt. 1-8-10.) 98 Szabó István említi ezt a szempontot a terményszolgáltatásnak pénzszolgáltatássá történő átalakítása kapcsán: A magyar mezőgazdaság (4. jegyzet) 62-63. Ez a fentebb elemzett Vészeiénél (Vigvár) is felmerül, hiszen legalább 30 km-re volt az uradalom központjától. 99 Gyula város oklevéltára (1313-1800) Szerk. Veress Endre. Budapest, 1938. 78. „Quod officiales nulli admittant uti terris domini illustrissimi, nisi pauperibus colonis eiusdem, ubi vero terra esset superflua, qua dominus Illmus vei sui coloni non uterentur, possunt pro pecuniis admittere aliis, ut coloni vel eis utantur; ita tamen, quod semper ii, quibus admittitur, literis eorum recognitionalibus fateantur terram ipsam pertinere ad hoc Castrum et huiusmodi literas singulis annis reiterandas." 100 Pack Zsigmond Pál hangsúlyozta, hogy a jobbágyság differenciálódásához hasonlóan a földbérlet is differenciált volt, mivel a zsellérek és a töredéktelkes jobbágyok létfenntartásuk érdekében kényszerültek rá, de a jellemzőbb inkább a gazdagabbak törekvése volt „gazdaságuk hasznot hajtó kibővítése, árutermelésük kiszélesítése érdekében". Nyugat-Európai (4. jegyzet) 69.
