Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
868 NEUMANN TIBOR zőket: „1 forint 15 dénár censust köteles fizetni, ám szegénysége miatt nem képes birtokolni. Most zsellérként él."6 8 A depositio az 1556-os adatok szerint korántsem lehetett ritka jelenség: az 512 jóváírt portából legalább 182,5 portát, tehát közel 36%-ot mentesítettek ilyen okból kifolyólag.6 9 A forrás néhány esetben arról is tájékoztat, hogy a költözés miatt üressé vált telkekre valóban zsellérek telepedtek.70 Ez ugyan jóval gyakoribb történés lehetett, a zsellérek adómentessége miatt azonban érdektelen információnak számított.7 1 A forrás már kétségtelenül magán hordozza a folyamatos török betörések nyomait, így a középkori telekpusztásodás kiváltó okait nem érdemes modellezni az 1556-ban feltűnő okok egymáshoz viszonyított arányával. Egy momentumról azonban érdemes említést tenni. Ismeretes, hogy a korban a halálozás vagy költözés folytán üressé vált telkeket — előbbit „magszakadás címén" (per defectum seminis) — a földesűr sok esetben lefoglalta, azokat saját kezelésben lévő földjeihez csatolta vagy éppen béreseit, allodiatorait ültette rájuk.72 A Forgáchok például 1556-ban a pogrányi birtokrészükön foglalták le elhunyt jobbágyuk fél portáját.7 3 Az sem volt ritka jelenség, hogy a földesúr lakott jobbágytelket foglalt: ilyenkor a jobbágyok gyakran a belsőségen maradtak, külsőségeiket viszont elveszítették.7 4 Mint majd látjuk, a földesúr már a késő középkorban is gyakran csatolt elhagyott telkeket allodiumához: az egyre értékesebbé váló majorságok bővítésének egyik forrását ezek a telki földek biztosították.7 5 A depositiora természetesen már a késő középkorban is találunk példákat. A 16. század első évtizedében keletkezett kanizsai urbáriumban sok olyan elhagyott telekről olvashatunk, amelynek megüresedését az ekkor lezajlott járványnak tulajdonították. Szentpál faluban 12 ilyen házat (domus deserta) írtak össze, de Géza-Tóth István György. Budapest, 2002. 333-352., különösen az özvegyi lehelyezésre vonatkozó 17. századi idézet: 348. „írják róla le az helyet, míg gyermeki felnevekednek, hogy ismét felvehessék." - Utóbbi szó a depositio ellentéte, amit latinul általában a levare igével fejeztek ki. 68 „Idem Barrabas Sypos censum dare tenetur il. 1 d. 15, sed propter paupertatem non potest possidere. Nunc est tamquam inquilinus" Marsina-Kusik 412. 69 Sokszor a deposita és a deserta kifejezés együtt szerepel, így csak egy minimum portaszámot tudtam megadni. Noha a depositio után a telek desertává vált, utóbbi kijefezést a forrás inkább a halálozás miatt megüresedett telkekre használja. A kivételt az említett „szegénység miatt desertává vált" porta jelenti. 70 Lakácsi: „Ibidem de porcione episcopatus Nittriensis per licenciám ad Assakwrth discessit ibidemque inquilinus factus est p. 1."; Szil: „per iudlium licenciatus est ad Assakwrth ibidemque inquilinus est p. 1." 71 Az új települők is adómentesek voltak, ezért őket is zsellérnek nevezik. Pl. Pográny: „qui venerunt, sunt inquilini". Ez az oka annak is, hogy a rectificatiós jegyzékek az adóalap gyarapodásáról nem számolnak be, csak csökkenéséről. 72 Néhány példa: Pásztó: „de portis duabus mortui sunt et bona eorum per defectum seminis dominus terrestris occupavit."; Csejte: „dominus Orzagh occupavit unam sessionem pro se p. 1."; Nagytapolcsány: „curias duas accepit et servis suis dédit."; Syre: „Eadem die licenciatus per iudlium discessit ad Kolon, ibidemque est allodiator p. 1/2". 73 Pográny: „Ibidem ex parte dominorum Forgach ante festum Ioannis Baptiste obiit et dominus terrestris bona sua occupavit p. 1/2". 74 Pl. Csejte, 1568: Urbáriumok 245.; Nagytapolcsány, 1570: Marsina-Kusik 263. 76 Agrárkonjunktúra, majorság és telekfoglalás kapcsolatára 1. Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig. In: Magyarország története 1526-1686. (63. jegyzet) I. kötet 319-324.; A földesúri kezelés alá vont pusztatelkekre kiváló késő középkori példát ismertet: Maksay Ferenc: A magyar falu (4. jegyzet) 80. és a 25. jegyzet.
