Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 867 ségre zsellér vagy földműveléssel nem foglalkozó személy költözött, a külsőséget viszont — főként terményjáradék fejében — a gazdatiszt bérbeadta a megművelésre vállalkozóknak. Ugyanez történt akkor is, ha a belsőségre nem telepedett zsellér: a külsőség bérbeadása ebben az esetben az új jobbágy érkeztéig tartó időre korlátozódott. A korabeli források alapján ez a folyamat ugyanakkor csak az egyik lehetőséget jelentette. Gyakrabban fordulhatott elő az, hogy maga a jobbágy vált meg ideiglenesen a lakhelyéhez tartozó külső tartozékoktól. Noha az állami adószedés emlékeinek, a cicáknak a szóhasználata merőben eltérő a most vizsgált forrástípusokétól, Nyitra megye 1556-os „rectificatios-jegyzéke" kiválóan alkalmas arra, hogy bemutassa ezt a jelenséget.6 3 Az 1556-os hadisegély kirovásához az országgyűlés határozata szerint nem készítettek új öszszeírásokat, hanem az előző évi lajstromok szerint szedték be az adót.6 4 A szolgabírák most azért járták be a megyét, hogy feljegyezzék az adóalapban azóta végbement változásokat, nyilvántartásba vették a — például költözések, halálozások, háborús pusztítások következtében — megüresedett telkeket. A jegyzékben külön kategóriának számították a „lehelyezést" (depositio), azaz amikor a jobbágy lehelyezte a telkét (curiam/sessionem suam deposuit) az ,,úr censusáról" (de censu domini) vagy éppen — más megfogalmazással — magát a censust.6 5 Ugyanezt jelentette a „szegénység miatt desertává vált porta" meghatározás is, ami természetesen nem a jobbágytelekről való elköltözést jelentette, hiszen ahhoz hatósági engedélyre volt szükség, amit a forrás külön csoportba (licentiati) sorolt. Ezzel határozottan a külső telki állomány — többnyire átmeneti — „lehelyezésére" utaltak. Gimesen például a következőket olvashatjuk: „Ugyanazon a napon: a jobbágyok meghaltak, özvegyeik pedig szegénységük miatt nem lehetnek censusfizető jobbágyok. Ugyanitt Szent György ünnepén egy jobbágy lehelyezte telkét: 3 porta."6 6 Az előbbi esetet nevezi a forrás többször a halál következtében {per mortem), utóbbit a szegénység következtében {per paupertatem) történő lehelyezésnek. Bár a kettő gyakran járt együtt, a különbséget nyilván az jelentette, hogy az előbbi esetében legfeljebb az özvegyek újraházasodásával vagy az árvák felnövekedésével volt esély arra, hogy a jobbágycsalád új erőre kapjon, hogy a telket újra „felvehesse".67 A lehelyezéssel olykor az urbáriumokban is találkozunk. Az 1569-es gimesi urbáriumban egy alsócsornoki jobbágyról jegyezték fel a követke-63 MOL E 198. (Conscriptiones portarum) 25. kötet, 101-120. (Mikrofilmtár, 1640. doboz) 64 CJH 1555:3. tc. és 1556:3. tc. 65 Pl. Pásztó: „Ibidem quatuor coloni ante Sancti Georgii censum deposuerunt nec dant domino quidquam p. 4." - A lehelyezésről röviden: Urbáriumok 822.; A lehelyezés a 17. században: Gazdaság és társadalom a 17. század első felében. In: Magyarország története 1526-1686. Magyarország története tíz kötetben. Főszerk. Pach Zsigmond Pál, Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1987. II. kötet 951. (Zimányi Verától) 66 „Eadem die obierunt hospites et post hec uxores eorum propter paupertatem non potuerunt iobagiones censuales fieri. Ibidem in festő S. Georgii deposuit curiam p. 3." Természetesen a porta a forrásban adóegységet jelent, ami nem minden esetben egyenlő a telek kel. - Itt jegyzem meg, hogy a kora újkorra vonatkozó kutatások már utaltak arra, hogy a deserta települések nem minősíthetők lakatlan településnek. Vö. Dávid Géza: Magyarország népessége a 16-17. században. In: Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Millecentenáriumi előadások. Budapest, 1997. 161. - Úgy tűnik, hogy ugyanez vonatkozik a deserta telekre is. 67 Az özvegyek jobbágyi birtoklására 1. Péter Katalin: A jobbágy házasodási szabadsága az örökös jobbágyság korában. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál-Pálffy
