Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849

860 NEUMANN TIBOR után a következő sorban azt olvashatjuk: az ő prediuma, jobbágyként (predium eiusdem, item iobagionis loco). A csitári András Tamás és Brogyán esetét újra felidézve most már egyértelműen kijelenthetjük, hogy a név kitételét a pusztatelek mellett akkor tartották szükségesnek, ha a jobbágy nem volt helyi illetőségű, vagy ha a pusztatelek az összeírásban nem közvetlenül a jobbágy telke után következett. A most kifejtett jelenséget valóban nevezhetjük látszatpusztásodásnak, de csak azzal a kiegészítéssel, hogy a késő középkor embere az ilyen, a falu belsejében nagy számban elterülő prediumók&t nem tekintette a pusztásodás jelének. Érdekes módon az urbáriumok egy része a falvak belsejében csak deserta telkeket és házhelyeket ismer, prediumnak nevezett „telekrészeket" nem. Ebben a forrástípusban ugyanis az úrbéres terhek általában a jobbágy által birtokolt telek mérete szerint kerültek megállapításra, ezáltal a jobbágy neve mellett feltüntették, hogy mekkora telekhányadot (egész, fél, negyed stb. telket) birtokolt. Ahol a telekhányad pontos meghatározása minden egyes jobbágy esetében külön-külön nem történt meg, vagy pedig minden jobbágy mellé azonos telekegységet írtak, ott a pusztásodás aránya mindig jóval magasabb. Nyilvánvaló, hogy ha egy urbáriumba azt írták volna, hogy egy faluban 10 egész- és 10 féltelkes jobbágy él, akkor azt a becsűlevélbe — a féltelket véve alapegységnek — akár 20 népes telekként és 10 prediumkéní is felvehették volna, amiből természetesen hiba volna 33%-os pusztásodási arányt kimutatni. Ilyen szempontból a pusztatelkek arányát az összeírás módszere is befolyásolhatja: ismert például olyan forrás, ahol a censusért birtokolt pusztatelket a népes jobbágytelkek között tüntették fel, ám megjegyezték, hogy a telek „épületek nélküli", amivel azt hangsúlyozták, hogy a jobbágy nem lakik rajta.4

6 Az összeírok módszerének feltérképezése után egyértelművé válik az is, hogy olykor miért találkozunk prediummal a teljesen elhagyott — talán haláleset következtében üressé vált — telkek után: az elhalálozott jobbágynak ugyanúgy lehetett egésztelke, amit a forrás belső kohéziója miatt szintén telek + predium formában írtak össze. Kérdéses marad azonban az, hogy ezeken a prediumokon laktak-e egykor jobbágyok vagy nem. Első esetben a folyamatot úgy ábrázolhatjuk, hogy a törvényszerűen aprózódó faluban a gazdagabb jobbágyok az úr engedélyével megszerzik az elhunyt jobbágy telkét is, második esetben azonban a predium valóban csak a számolást megkönnyítő eszmei telekrészt jelent. A nem jobbágytelek mellett fekvő — forrásunkban névvel megjelölt — prediumok kapcsán nyilvánvalóan csak az első lehetőség merülhet fel. A zömében egésztelkes jobbágyok lakta Vajkon azonban a második eset is kézenfekvőnek tűnhet, noha egy valamire fel kell hívnom a figyelmet: itt feltűnik egy olyan egésztelkes jobbágy is, akinek birtokát nem féltelek + predium alakban írták föl, hanem azt jegyezték a neve mellé, hogy „egész telek" (intégra sessio). Erre a megkülönböztetésre a későbbiekben még visszatérek. Mindenesetre nem csak az ilyen, jobbágyok által birtokolt, de ház nélküli telekrészeket jelentett a latin predium szó, így értelmezésünket — ha sok mindenre magyarázatul is szolgál — minden forrásra nem alkalmazhatjuk. 46

Pl. Pozsonyi uradalom, 1574: Kispósfalván említést tesznek Choka Farkas egésztelkes jobbágyról, a szomszédos Ógellén pedig ezt olvashatjuk: „Volfgangus Choka, aedificio carens, 1". Urbáriumok 182.