Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 83 nemzeti kultúrák hatásait minden körülmények közt német közvetítésnek s ezzel német kulturális befolyásnak tartani. Ebből következik, hogy nem is annyira adatai, melyeket pontosan idéz, a megbízhatatlanok, hanem egyes következtetései, értékelései, amelyek jobbára csak föltevések, nem bizonyságok."139 Ilyen visszhangok ismeretében, s tekintve azt is, hogy másik régi és tekintélyes levelezőpartnere, Szekfű Gyula, nem is volt hajlandó reflektálni a munkára140 , csak még inkább megbecsülendő gesztussá minősült Mályusz állásfoglalása. „A könyvemmel kapcsolatban kinyilvánított jó véleményéért — írta Valjavec — annál is inkább köszönettel tartozom, minthogy a kötet a magyar körök szemében sajnos csekély egyetértést váltott ki, amit pedig — s azt gondolom, ezt elbizakodottság nélkül állíthatom — talán joggal igényelhetett volna magának. Ez mindenek előtt azért igen sajnálatos, mert minden jel szerint a könyv szívélyesnek nem mondható kávéházi fecsegések tárgyává vált, s olyan emberek bőszültek fel rajta, akik egyrészt nem is olvasták a könyvet, másrészt pedig valójában nem is a szerzőt, hanem valami egészen mást kívántak célba venni."141 E Valjavec által sérelmezett jelenségek azonban még nem is merítették ki a német népiségtudomány túlkapásainak visszautasítása tekintetében megfogalmazott magyar álláspontok egész palettáját. A „Kultureinfluß"-kötet a legmegsemmisítőbb kritikát egy Szekfű-tanítványtól kapta, aki az igazán konfrontativ magyar felfogással is megismertette a müncheni kutatót. Valjavec csak nehezen tudta leplezni indulatát, amikor erre utalva fönti sorait így folytatta: „Mindenek előtt az döbbentett meg, hogy egy valaha oly tekintélyes folyóirattól, mint az 'Egyetemes Philologiai Közlöny'142 , kitelhetett az, hogy Kósa politikailag motivált sárdobálást lehozza14 3 , amelyről egyébként a dolgok ismeretében sajnos azt kell feltételeznem, hogy egy olyan akcióról van szó, mely a háttérembereket sem nélkülözi."14 4 Kósa bírálata valóban elmarasztaló, s Valjavec munkájának a Századokban megjelent — már idézett — ismertetéséhez képest hangsúlyosan nem a müncheni szerző hátsó szándéktól mentes, csupán szemléletmódbeli különbségeken alapuló disszonáns hangjaira hívja fel a figyelmet, hanem épp ellenkezőleg, a szóban forgó munka alapteóriájának akceptálhatatlanságát hangsúlyozza. A német „völkisch" szakirodalomban már teret nyert „Kulturgefálle"-elmélet vezérelvként való megjelenése a szintetizáló igényű habilitációs munkában nem csupán azért tűnt aggasztónak Kósa szemében, mert akár nemzedékek számára betonozhatja be a 139 i.m. 465. 140 Szekfű mindössze egy rövid levelezőlap jelentéktelen utalásaként mond köszönetet az előzékeny módon megküldött kötetért. (Szekfű-Valjavec. [Budapest], 1940. VII. 16.) 141 Valjavec-Mályusz. München, 1942. V 4. 142 Egyetemes Philologiai Közlöny / Archívum Philologicum. Budapest, 1 (1877) — 71 (1948). A Magyar Tudományos Akadémia és a Budapest Philologiai Társaság kiadása. (A Valjavec által sérelmezett cikk megjelenésének időpontjában szerkesztői: Huszti József és Eckhardt Sándor.) 143 Kósa János (1914-1973) történész, szociológus. 1937-ben doktorált a budapesti egyetemen egy a német népiségtudományi körökben hevesen bírált témával (Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig). Magyarországon a budapesti, majd a szegedi egyetemen tanított, 1949-ben történt kivándorlása után pedig Montrealban, majd a bostoni Harvardon. A szóban forgó recenziója: Fritz Valjavec: Der deutsche Kultureinfluß im nahen Südosten. Unter besonderer Berücksichtigung Ungarns. In: EPhK 65 (1941), 214-229. 144 Valjavec-Mályusz. München, 1942. V 4.
