Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
84 OROSZ LÁSZLÓ német kultúrbefolyás koncepciózusán felnagyított jelentőségét, de azért is, mert ekkorra már Valjavecet a térségre vonatkozó német kutatások egyik legbefolyásosabb személyiségeként tartották számon. „A szerző személye — íija a recenzens — nem ismeretlen a magyar tudományban. Műveire, termékeny gyorsaságról tanúskodó cikkeire, eredményes szervezőmunkájára, amellyel a Südostdeutsche Forschungen eddigi évfolyamait életre hívta, már régen felfigyelt tudományos életünk. Kétségtelen, hogy amióta Schünemann Konrád145 , még fiatal éveiben, hősi halált halt a nyugati hadszíntéren, Valjavecet tekinthetjük a németországi magyar-kutatások vezető egyéniségének."14 6 E rangos elismerés, valamint a bírálatban később is elő-előforduló általános, olykor evidenciaként ható dicséretek csak a hozzájuk képest még nagyobb kontraszt érzetének megalapozására, s az ismertetésben nem is titkolt ellenérzés — három konkrét példa alapos kidolgozásán keresztül történő — hatásos alátámasztására szolgálnak. Kósa elismeri Valjaveccel kapcsolatban, hogy a Südostforschung-ban való „szerepre valóban alkalmassá teszi őt nagyszerű nyelvtudása, páratlan szorgalma és nem utolsó sorban fáradhatatlan kitartása: a tudósnál mind megannyi becsülendő erény"147 , s előrebocsátja azt is, hogy „Egy évtizedes munka eredményét kell az előttünk fekvő kötetben megbecsülnünk", s „a részlettanulmányok hosszú sora előzte meg mostani, újabb szintézisét".148 Az alapos és körültekintő előkészületek terén sem talál kivetnivalót: „Nézeteit az adatok gazdag tárházával bizonyítja. Nagyszámú jegyzetében az utolsó éveknek jóformán teljes magyar tudományos irodalmát idézi s még hozzá a folyóiratok cikkeit is olyan teljességgel dolgozza fel, hogy az még egy magyar tudós művében is ritkaság."149 Annál bántóbb ezért a megbírált számára az olvasó véleményét hamar a kívánt mederbe terelő sommás megállapítás: „Mindamellett be kell vallanunk, hogy Valjavec új műve már csak tudományos alkatában is bizonyos csalódást keltett. [...] Valjavec korábbi munkássága alapján feltehettük, hogy olyan általános tudományelméleti tanulságokat nyerhetünk majd művéből, amit a kultúrösszehasonlító tudomány minden vonatkozásban felhasználhat."150 Kósa sérelmezi, hogy munkamódszerének alapjait Valjavec elmulasztotta tisztázni, s „még elméleti bevezetést sem kapunk a tulajdonképeni tárgyaláshoz." „A szerző tudományelméleti felfogását, módszertani elveit az egyes elszórt kifejezésekből, elbújt mellékmondatokból kell összeszemelgetni..."151 Ennek rekonstruálása során ismeri fel a recenzens az asztalán fekvő munka lényegi mondanivalóját, a magyar olvasó számára elfogadhatatlan alapkoncepcióját. Azt, hogy a délkelét-európai német kultúrhatások „megértetéséhez a kultúrlejtő (Kulturgefálle) 145 A II. világháború elején Franciaországban elesett Schünemann (1900-1940) a Berlini Magyar Intézet munkatársa volt, s rendszeres cikkírója a magyarországi német népiségtudományi folyóiratoknak. Nekrológja: Albert Brackmann: Konrád Schünemann zum Gedächtnis. In: Ungarische Jahrbücher XX (1940), Heft 1-2., 1-6., ill. Anton Tafferner: Univ.-Prof. Dr. Konrad Schünemann zum Gedächtnis. In: Deutsche Forschungen in Ungarn IV (1939), Heft 3-4. [1941], 285-289. 146 i.m. 214. 147 Uo. 148 Uo. 149 i.m. 217-218. 150 i.m. 215. 151 Uo.
