Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
850 NEUMANN TIBOR feloldani. Ilyen a faluban megmaradó zsellérség folyamatosnak tekinthető gyarapodása is: ezt már maga Szabó sem tudta egyik 1948-ban megjelent dolgozatában összeegyeztetni a pusztatelkek óriási arányával: „Vájjon miért nem lettek a zsellérekből telkes jobbágyok, mikor bőven volt gazdátlan parasztfold és sok helyre telepítő kedvezmények is hívták az új jobbágyot?" - tette fel a kérdést, de megválaszolását kénytelen volt az őt követő kutatónemzedékekre bízni.7 Szabó István alapfeltevéséből kiindulva, — hogy tudniillik a telkek jelentős része üresen állt, — az általa támasztott ellentmondást véleményem szerint semmilyen módon, még az állami adószedésnek a jobbágyportákra nehezedő és öszszeköltözést előidéző terhével sem lehet feloldani.8 Az alábbiak célja ezért annak bizonyítása, hogy a szabói telekpusztásodás ilyen formában, főként pedig ilyen arányban nem létezett, létrejöttét hibás forrásértelmezésnek, félreértésnek köszönheti: a forrásokban nagy számban előtűnő pusztatelkek korántsem jelentenek üres földeket, mögöttük egyáltalán nem rajzolódik ki népességcsökkenés, továbbá maga a pusztatelek sem jelent egy világosan elkülöníthető kategóriát, forrásainkban több típusával, jelentésével találkozhatunk, amelyek értelmezése jelentősen árnyalja a jelenségről alkotott eddigi képünket. Dolgozatom nem törekszik a késő középkori telekpusztásodás teljeskörű feldolgozására, inkább csak bevezetni szándékozik egy tágabb szempontrendszerű kutatást. Újra vizsgálat tárgyává teszi a Szabó István által elemzett telek-kategóriákat (népes, elhagyott, de épülettel rendelkező, teljesen elhagyott stb.) és szempontokat szolgáltat a telekbérlet értelmezéséhez; nem foglalkozik ugyanakkor a falvak pusztásodásával, jóllehet a két jelenség látszólag több ponton is érintkezik egymással.9 A mohácsi katasztrófa évét nem vettem korszakhatárnak: az egyes 1526 előtti összeírás-jellegű forrásokhoz (urbáriumok, becsű- és osztálylevelek) igyekeztem későbbi adatokat is felhasználni. Kiindulópontnak a gimesi uradalom (Nyitra és Bars megye) 1525. évi összeírását választottam.10 Az uradalom bővebb elemzését követően észrevételeimet összevetettem és pontosítottam több hasonló típusú, de eltérő földrajzi környezetben keletkezett forrással is. * * * Vizsgálódásunk előtt tekintsük át röviden mindazt, amit a szakirodalom a középkori jobbágyfalvak telek-kategóriáiról állít. Már Szabó István hangsúlyozta azt, hogy a jobbágytelkeket a korabeli források általában három csoportba osztják: 1. népes jobbágytelkek (sessio populosa), 2. olyan lakatlan telkek (deserta), amelyeken még épületek állnak (edificia Habens), 3. olyan lakatlan telkek, amelyek 7 Szabó István: A parasztság társadalmi rétegei a középkor végén. In: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Budapest, 1948. 24-25. (A kiemelés Szabó Istvántól.) 8 Az állami adóteherről a közelmúltban Nógrády Árpád meggyőzően bizonyította, hogy korántsem jelentette a jobbágyi jövedelem nagyarányú igénybe vételét: Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon. Századok 136 (2002) 451-468. 9 A két fogalom elkülönítéséről: Maksay Ferenc: A magyar falu (4. jegyzet) 78-84.; Kubinyi András: A Jagelló-kori... (2. jegyzet) 297.; Magyarország története (2. jegyzet) 322. (Kubinyi Andrástól); Tringli István: Pest megye (4. jegyzet) 102-110., aki a telekpusztásodásra a találó „belső pusztásodás" fogalmat alkalmazza. 10 Magyar Országos Levéltár (=MOL) Diplomatikai Levéltár (=DL) 71396. (Forgách lt., a továbbiakban: Gimes)
