Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849

TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 851 már épületekkel sem rendelkeznek (edificiis carens vagy omnino destitutá). Szabó a harmadik kategóriát egyben azonosította azzal a jelenséggel, amit a források a legtöbbször — miként az alább vizsgálandó gimesi összeírásban is —prediumnak neveznek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az oklevelek némely esetben csak kettős tagolást alkalmaznak, populosa és deserta telkeket különböztetve meg.11 Később Kubinyi András mutatott rá arra, hogy a hármas tagolás a becsűjegyzékek szóhasználatára vezethető vissza - a telkek különböző fajtáit ilyen formában tárgyalja Werbőczy Hármaskönyvének becsűtáblázata is.1

2

Zárójelben jégyzem meg, hogy a középkorban a fentieken kívül ismeretes még egy jellegzetes zsellértelek, a hóstát is, amiről azonban a szakirodalom korántsem bőbeszédű.1

3 A jobbágytelkek három fajtájának ilyetén értelmezése a szakirodalomban mind a mai napig elfogadottnak számít. A továbbiak szempontjából azonban két fontos észrevételt külön ki kell emelnem. Kubinyi András a Garai-Szécsi becsű-és osztálylevél elemzése során vette észre azt, hogy a Garai Jób kezén lévő birtokok becsűjénél, illetve a Szécsi Miklósnak ebből járó — pontosabban, jobbágynevekkel meghatározott — nyolcadrész elkülönítésekor megfigyelhető pusztásodási arányszámok különbözőek, amit a források megbízhatatlanságának tulajdonított. Ez az általa látszatpusztásodásnak nevezett különbség itt abból adódott, hogy egyes pusztatelkek kimutathatóan egy-egy népes jobbágytelek részét képezték. A pusztatelkek 62,6%-os aránya ezáltal 55,8%-osra módosult.14

Az alábbiakban látni fogjuk, hogy egyfajta látszatpusztásodás valóban létezik, ám annak oka kevésbé keresendő a források pontatlanságában. A másik észrevételt Tóth Norbert fogalmazta meg egy 1424-es osztálylevél elemzése során. A Gordovaiak birtokain megfigyelhető nagyarányú telekpusztásodás miatt azt feltételezte, hogy az olyan elhagyott (deserta) telkek, amelyek mellé az oklevelekben egy birtokos esetben álló jobbágynevet írtak, lakottak voltak, az ilyen módon név szerint megemlített lakó a földesúri adót a népes telek lakójával azonos módon fizette. A földesúr azért neveztette ezeket elhagyott, tehát lakatlan telkeknek, hogy az állami adót ne kelljen utánuk fizetni. Az ilyenfajta visszaélések kárát tehát — mint adóztató — a király látta.1

5

Úgy vélem, hogy Tóth állítása abban a vonatkozásban, hogy a névvel azonosított deserta telkek lakottak, ügyes megfigyelésnek bizonyul. Nem tartom ugyanakkor elfogadhatónak azt, hogy egy birtokosztályt magában foglaló, tehát mindenképpen magánjogi természetű oklevélben a királynak járó adó miatt azonos telkeket minősítsenek lakottnak vagy elhagyottnak. Ezenkívül a középkori és a kora újkori urbáriumok egyáltalán nem erősítik meg annak lehetőségét, hogy az ilyen deserta telkekből a földesúrnak a népes telkekkel azonos jövedelmei szár-11

Szabó István: Hanyatló jobbágyság (1. jegyzet) 167-169. 12

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai (4. jegyzet) 222. (6. jegyzet) 13

Szabó István: A parasztság társadalmi rétegei (7. jegyzet) 21.; Maksay Ferenc: A magyar falu (4. jegyzet) 127.; Urbáriumok XVI-XV1I. század. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: Maksay Ferenc. Budapest, 1959. (=Urbáriumok) 822. 14

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai (4. jegyzet) 213.; Kubinyi András ezirányú eredményeit összefoglalta: Változások (5. jegyzet) 7.; Magyarország története (2. jegyzet) 322. 15

C. Tóth Norbert: A Gordovai család vagyoni helyzete 1424-ben. In: Tanulmányok a középkorról 2. (Analecta Mediaevalia II.) Szerk. Neumann Tibor [sajtó alatt]. - Köszönöm Tóth Norbert barátomnak, hogy megengedte a dolgozat idézését, illetve az azzal való vitát már a megjelenés előtt.