Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
KÖZLEMÉNYEK Neumann Tibor TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A magyar agrártörténet kiváló kutatója, Szabó István 1938-ban jelentette meg a Századok hasábjain „Hanyatló jobbágyság a középkor végén" című, hatását máig kifejtő tanulmányát, amelyben arra a megdöbbentő megállapításra jutott, hogy a 15. század végén falvaink jobbágytelkeinek mintegy 50-60%-a üresen állt. Az ország csaknem teljes területéről hozott példákat nagyarányú telekpusztásodásra, amelynek okait a háborús pusztítások mellett a járványokban és a városias települések népességelszívó hatásában vélte felfedezni.1 A történeti kutatás elfogadta értelmezését és a források elemzésénél mindmáig kiindulópontnak tekinti, legfeljebb a kiváltó okok árnyalására tett kísérletet: kiemelte például a folyamat tömegessé válásában Mátyás király adópolitikájának szerepét,2 illetve a jobbágyság elszegényedett elemeinek a Jagelló-kori mezővárosi fejlődés hatására bekövetkező költözési hullámát.3 Noha a kutatók mindvégig hangsúlyozták, hogy a pusztatelkek egy része nem maradt parlagon, hiszen azt a lakosság bérleti díj ellenében művelés alá vonta,4 a pusztásodás mögött mindazonáltal a jobbágyság hanyatlását, népességcsökkenést5 és a birtokos társadalom jövedelmeinek jelentős mérséklődését látták.6 Annak feltételezése azonban, hogy a telkek tetemes része üresen állt, olyan logikai ellentmondásokat szült, amelyet mindmáig nem sikerült 1 Szabó István: Hanyatló jobbágyság a középkor végén. Századok 72. (1938) 40-59. A tanulmány megjelent még a következő tanulmánykötetben is: Szabó István: Jobbágyok-parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Für Lajos. Budapest, 1976. 167-200. (Az elkövetkezőkben az utóbbi lapszámaira hivatkozom.) 2 Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata. Századok 128 (1994) 297-299. A kiváltó okok legteljesebb összefoglalása: Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Budapest, 1998. 322. (Kubinyi Andrástól) - Köszönettel tartozom Kubinyi Andrásnak dolgozatom előzetes bírálatáért. 3 Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV században. Értekezések a történeti tudományok köréből 37. Budapest, 1965. 116., illetve Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország (2. jegyzet) 298-299. 4 Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVII. században. Budapest, 1963. 67-69.; Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. Budapest, 1971. 78-88.; Szabó István: A magyar mezőgazdaság története a XIV századtól az 1530-as évekig. Budapest, 1975. 43.; Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai-Szécsi birtokfelosztás alapján. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18 (1986) 213.; Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig. Torma István közreműködésével szerk. Zsoldos Attila. Budapest, 2001. 110. 5 A telekpusztásodás mint „depopulációs folyamat": Maksay Ferenc: A magyar falu (4. jegyzet) 85. - Ezzel ellentétben Kubinyi András hangsúlyozta, hogy a pusztásodással kisarányú csökkenés, de inkább stagnálás járt együtt: Változások a középkorvégi Magyarországon. História könyvtár. Előadások a történettudományok műhelyeiből 2. Budapest, 1993. 6-7. 6 Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország (2. jegyzet) 297. Felvetette, hogy a kisebb birtokosok a pusztásodás hatására ragaszkodtak a költözési jog szigorításához.
