Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
A SZENT KIRÁLYOK SZABADSÁGA 837 à többi jobbágy helyzetétől eltérő kiváltság, azaz szabadság ígéretével vendégeket hozott a birtokos földjére.128 A szent és boldogult királyok szabadságában felsorolt eseteken túl szabadság volt a fiúsítás, vagy a szabad rendelkezési jog engedélyezése is, hiszen ez beleavatkozott az ősiségen alapuló szokásba. A pallosjog kiváltságával a földesúr szabad ispánságot, azaz szabadságot kapott arra, hogy a birtokán elfogott bűnözőket elítélhesse, ezzel földjei — legalábbis a bíráskodás terén — kikerültek a megye fennhatósága és így az általánosan szokásos jogrend alól. A bárói rangot és a címerviselést is szabadságnak tekintették.12 9 A partikuláris nemesség feltételekhez, az általános nemesi jogtól — amit, mint láttuk, a szent királyok szabadságának tekintettek — eltérő szolgálatokhoz kötött birtoklása is szabadság volt.130 Csak a legfontosabb és leggyakrabban adományozott kegy, a birtokadomány nem volt szabadság. A királyi adománylevelek a szabadságot legfeljebb csak akkor emlegették, ha nem nemes kapott földet, aki ezzel egyben szabadságot is nyert. A kiváltságokat és a szabadságokat a jogtörténeti összefoglaló könyvek általában a jogforrások között tárgyalják, és közéjük sorolják az adományt is.13 1 A középkori gondolkodás szerint azonban az adományozással együtt járó kegynek két fajtája lehetett: a szabadság és a birtokadomány. Ennek is meg volt a maga értelme. A birtok adománya nem vett ki senkit addigi jogai alól. A szokásjog írásba foglalása azonban megváltoztatta a helyzetet. A kodifikáció során az anyag rendszerezése a legnagyobb probléma. A kodifikátornak ilyenkor az anyag áttekinthetősége érdekében új kategóriákat kell alkotnia, a meglevő kategóriákat át kell rendeznie. Verbőci István nem törődve az oklevelek addigi szóhasználatával, a Hármaskönyv készítésekor az adományt a szabadságok közé sorolta be. Túl nagy erőszakot nem kellett tennie a fogalmakon. A nemesség kétségtelenül szabadság volt, nemességet pedig birtokadománnyal lehetett szerezni, ami királyi kegyből fakadt, akár a többi szabadság. így létrejött a donativa libertás, a néhány évtizeddel későbbi fordítás szerint az ajándékozott szabadság fogalma.13 2 A szokásjog eredetileg csak a szóbeliség űtján hagyományozódott. Megbízni azonban csak úgy lehetett benne, ha nem esett csorba a régiségén és jóságán, azaz nem kellett attól tartani, hogy a szóval közvetített emberi emlékezet megrontja a jogszokást, egyszer így, egyszer úgy emlékeznek rá. A társadalmak már 128 A soltészi állapot szabadságként való értelmezése egészen általános volt (RDES I. 188., 579.). Az irtást végző hospesek adómentes éveit egészen általánosan szabadságnak hívták (RDES I. 188., 579., 843., 959., 971., 1065., 1098.). 129 II. Ulászló Podmanicki Jánost és leszármazóit báróvá tette és megengedte nekik, hogy a vörös viaszt „unacum ceteris privilegiis, honoribus, libertatibus, immunitatibus quibuscumque aliae paris ordinis personae" használhassa (Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Bp. 1900. 329.). Utószülött László 1453-ben Eperjesnek „sub eisdem gratiis, honoribus et libertatibus, quibus alie civitates armis utentes de iure vei consuetudine gaudent" adott címert. Ez a kifejezés aztán formula lett (Aldásy Antal: Magyar czimeres emlékek III. Bp. 1926. XIII. sz.). A libertás mellett álló szavak mindkét esetben az oklevélfogalmazás többtagúságának tipikus példái, egymás szinonimái, tulajdonképpen a viasz-, illetve címerhasználat feltételeiről" van bennük szó. 130 Néhány szepesi példa: RDES I. 58., 82., 449., 474., 506., 623., 1148., 1149., 1177., 1247. 131 Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Különös tekintettel a nyugati államok jogfejlődésére.3 - Bp. 1906. 295; Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam-és jogtörténet. Budapest, 1978. 76., 144., 223. 132 Hármaskönyv I. 4. l.§
