Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
836 TRINGLI ISTVÁN ságban, akiknek megérte ilyet adni, mert nagyobb hasznot lehetett remélni attól, ha az általános szokás hatalma alól felszabadítva élnek, mint alatta. A szabadság nemcsak mentesség volt, hanem kegy {gratia) is. A szabadságot adományozó számára az adomány nem mechanikus, bürokratikus úton elintézendő feladat, hanem maga a politika. Egy várépítési engedély, egy pallosjog, egy bányaművelési engedély adományozása fontos politikai döntés volt. Ha rosszul választotta meg az uralkodó a szabadság tartalmát vagy rossz személybe helyezte bizalmát, a szabadság ellene is fordulhatott. Egy középkori ország csak a szabadságok kiterjedt rendszerével működhetett jól. A polgári kormányzat hajnalán e kiváltságok felesleges, az állam működését gátló elavult maradványokká váltak. A polgári kor kezdetén alkotó jogászok és történészek az antik rendszerben saját koruk jogállamának előzményét látták, egy olyan államét, amelyben a jog mindenkire kötelező volt. Ezért tették felelőssé a középkori immunitas-okat az állítólag oly tökéletesen működő antik államrendszer felbomlásáért. Ebben a látásmódban a kiváltságok kezdődő osztogatása szinte az ősbűnnel volt egyenértékű, ami egy sötét kor eljövetelét hozta.12 6 Ez a történetírás a polgári állam berendezkedésének mintájára tárgyalta a középkori országok „belpolitikáját" is. Itt a törvényeknek — mivel ezek mindenkire kiterjedtek — bőséggel jutott hely, még akkor is, ha egy részük soha nem ment át a gyakorlatba, nagyobbik részük pedig a szokásjogot foglalta írásba vagy Jobbította meg", „állította helyre". Az egyénekre szabott kegynyilvánításoknak azonban ebben a történelemszemléletben nem sok hely jutott. Pedig egy megyényi birtok eladományozása, mint amilyet pl. Magyarországon Luxemburgi Zsigmond Várasd megye esetében a Cilleiek javára tett, a király és tanácsosai számára legalább akkora jelentőségű kérdés volt, mint némelyik dekrétum megalkotása. A szabadságok és más adományok ügyes osztogatása a középkori hatalmat nem gyengítette, hanem erősítette. Az Anjouk és Zsigmond alatt addig soha nem látott szabadságokat kaptak az udvari nemesség tagjai, pl. pallosjogot, fiúsítást. Az Arpád-kor utolsó évtizedeihez képest mégis nagyon szilárdan tartották kezükben az országot a királyok és a jog tekintélyén sem esett csorba. Szabadságot mindenki adományozhatott, aki fölötte állt a megadományozottnak és a szabadsággal megváltoztatott jogviszony kettejük kapcsolatát szabályozta. A földesurak kiváltság értelmű szabadságot adományozhattak alattvalóiknak. Az érett középkorra még a szabad állapot adományozása is kegynyilvánításnak, az így szerzett szabadság pedig kiváltságnak minősült. Az utolsó szolgafelszabadítások a 14. század első felében történtek Magyarországon. A földesurak szolgáiknak ezzel nem egyszerűen szabad állapotot" adtak, hanem kiváltságot" is, egy új viszonyt, ami kivette az egykori szolgákat addigi állapotukból.12 7 Szabadságot adott a földesúr akkor is, ha pl. soltészt fogadott fel, aki meghatározott, 126 A felvilágosodás harcos — saját kora szempontjából teljesen érthető — történelemszemléletének szelleme máig kisért. Ezeket a nézeteket ismételte Georges Duby - Robert Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. Bp. 1975. 28. és legújabban társadalmi és gazdasági elemekkel kiegészítve ezek védelmére kelt Jean-Pierre Poly: La commencement et la fin. La crise de l'an mil chez ses contemporains. In: Georges Duby: L'écriture de l'histoire, sous la responsabilité de Claudie Duhamel-Amado et Guy Lobrichon. (Bibliothèque du moyen age 6.) Bruxelles 1996. 127 Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása. Bp. 1983. 89.
