Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
A SZENT KIRÁLYOK SZABADSÁGA 835 sága a szokás régmúlt világából származott, az oklevélbe foglalás után azonban már csak a privilégiumra hivatkoztak.11 5 Váczy Péter megfogalmazása szerint a szabadság a társadalom által elfogadott individuális különbségek kifejezésére szolgált.11 6 A magyarországi latinságban többnyire a következő szinonimákat használták, ha a libertást, a szabadságot a kiváltság értelemben emlegették: immunitás,11 7 exemptio,11 8 privilégium,11 9 , conditio servitii,120 praerogativa,12 1 gratia.122 Vajon mi alól adott a szabadság exemptiot, immunitást: azaz felmentést, mentességet? A szokásjog általános, mindenkire kiterjedő rendje alól. Akinek szabadsága volt, az kisebb vagy nagyobb mértékben mentesült, azaz szabaddá vált a szokásjog kötelezettségeitől. A szabadságot adományozó személy ugyanúgy járt el, mint az, aki kegyelmet adott a meghozott ítélet alól, a formulává merevedett szóhasználat szerint ilyenkor ugyanis a kegyelmet osztó a jog szigorát (rigorem iuris) enyhítette.123 A szokásjog szigorán kétféleképpen enyhíthetett egy uralkodó: tói-vénnyel vagy szabadsággal. A törvény általános érvényű, mindenkire érvényes felmentést adhatott, a szabadság azonban egy személyt, testületet vagy népet emelt ki a jog egy-egy szabályának hatálya alól. A szabadságnak ez a jelentése nem véletlenül kopott ki a nyelvhasználatból. A kiváltságok adományozása, sőt a korábbi kiváltságok fennmaradása a polgári államban csak elvétve fordulhat elő. A polgári korszak törvény előtti egyenlősége nemcsak a bíróságok előtti egyenlőséget jelentette, hanem azt is, hogy elvileg senki nem kaphat felmentést a jog hatálya alól. A polgári állam két lényeges ponton különbözik elődeitől: itt létezik az állam által gyakorolt erőszakmonopólium, azonban nem — vagy alig — léteznek kiváltságok. Egy 17. századi német jogász, Johann Christoph Nehring, aki még a szabadságok e régi értelmű világában élt, definiálta a legtökéletesebben a kiváltságot. Szerinte a privilégium szabadság, amit egy magasabb helyzetű személynek az általános jog és szokás ellenében adnak és adományoznak.124 A középkori hatalom nem nélkülözhette a szabadságok osztogatását. A szabadság, adományozása hatalmi kérdés volt. A király azért adott szabadságot, hogy hatalma szilárd legyen, azoknak adott ilyet, akik addig is elég hatalmasok voltak, ahhoz, hogy kinyilvánítsák hűségüket és akik a későbbiekben az így megnövelt hatalmukkal megmaradtak az uralkodó hűségén, azaz az ő hatalmát erősítették.12 5 Egyszerűbb esetekben azok részesültek szabad-115 ZW III. 553., IV 93., V 352., 353. 116 Váczy Péter: A szimbolikus államszemlélet kora Magyarországon. Budapest 1932. 25. - A tanulmány a szabadság fogalmának egyik legfontosabb magyarországi értelmezését adja, azonban számos tévedést is tartalmaz. 117 Tkalcic: Mon. ер. Zagr. I. 59.; Gyárfás III. 550. 118 Hármaskönyv I. 3. 119 CJH 1492 (szlavón cikkelyek): 1. tc. 120 RDES I. 58., 82., 449., csak servitium magában: 1149., 1252. 121 RDES I. 478., Hármaskönyv I. 12. 122 Juck 75., RDES I. 843., 940., 1065. 123 Kovachich: Formulae II. 299. 124 Idézi Christof Dipper a Freiheit címszó alatt. Geschichtliche Grundbegriffe. Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutschland. Hg. Otto Brunner, Werner Conze, Reinhart Koselleck 2. B. Stuttgart 1975. 125 Tringli István: Az új királyság berendezkedése. In: Válaszúton. Pogányság - kereszténység, kelet - nyugat. Szerk. Kredics László. Veszprém 2000.
