Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
834 TRINGLI ISTVÁN hogy az igazi királyszentektől meg tudják őket különböztetni, latinul divi regesnek nevezték őket, ami a korabeli magyarságban éppúgy szent királyokként hangzott, mint István vagy László királyok esetében. Történészi szempontból szerencsésebb más szóval visszaadni ennek a kifejezésnek az értelmét, erre pedig a boldogult király a legalkalmasabb. Mivel a korabeli magyar nyelv nem tudott és nem is akart különbséget tenni a két fogalom közt, ez visszahatott a latin szóhasználatra. A 15. század végére a két latin kifejezés egyre jobban közeledett egymáshoz, a szent és a boldogult királyok szabadsága közt alig tettek különbséget, néha egymás szinonimáivá váltak, ezt volt hivatva kifejezni a néha felbukkanó szent és boldogult királyok szabadsága (libertás sanctorum et divorum regum). Ez volt a szent királyok szabadságának ötödik típusa. A szent és boldogult szavak azonban teljesen soha nem lettek felcserélhetők. A szent királyok szabadsága a koraújkorban éppoly kedvelt volt, mint korábban, a történelmi tudat és a jogi-politikai gondolkodás szerves része maradt Mohács után is. Szabadság és kiváltság A szent és a boldogult királyok szabadsága kifejezésben szereplő szabadság szó vonatkozhatott egyetlen jogra pl. egy város vámszedési jogára, de akár egy egész jogrendszerre, pl. a nemesek vagy az erdélyi szászok jogára. Az idő e szabadságokat a szokásjoghoz hasonlatossá tehette, sőt azzá is válhattak, három dologban azonban mégis különböztek attól: - a szabadságot elvileg valakinek a kegyéből adományozták, a szokás viszont ősidők óta fennállt; - a megadományozott számára a szabadság birtoklása az általános szokás alóli kivételt jelentette; - a szabadság másként hagyományozódott, kivéve, ha szokássá vált. A középkorban a szabadság szónak többféle értelmét is ismerték, a leggyakrabban azonban a manapság 'kiváltság' vagy 'előjog' szóval kifejezett jelentését használták.11 3 A fennebb felsorolt esetekben, kivétel nélkül a szent vagy boldogult királyok kiváltságát értették alatta. Tették ezt akkor is, ha a szabadságnak nem teljesült mind a három feltétele. A székelyeknek pl. aligha adott valamelyik király külön jogot, egyszerűen tudomásul vették, hogy ők saját, környezetüktől több esetben is eltérő szokásaik szerint élnek. Mivel azonban az általánostól különböző jogokra a szabadság szót alkalmazták, így ez a szó — különösen ha a boldogult királyokkal is összefűzték — alkalmas volt a különbözőség kifejezésére. A székelyek szokása — de tegyük hozzá rögtön, hogy másokétól eltérő, sajátos szokása — és szabadsága közt semmi különbség nem volt. Vásárhely lakói 1481-ben azt kérték Bátori István vajdától, hogy őrizze meg őket régi szabadságaikban és bevett szokásaikban.11 4 A szokás egyszerűbb esetekben is egyenlő lehetett a szabadsággal. A brassóiaknak a boldogult királyok által engedélyezett kereskedelmi szabad-113 Du Cange: Glossarium mediae et infimae Latinitatis. Niort 1885.; Deutsches Rechtswörterbuch. (Wörterbuch der älteren deutschen Rechtssprache) 3. B. Eberhard Freiherr von Künßberg Weimar 1935-1938. 114 in eorum antiquis libertatibus et solitis consuetudinibus - Székely okit. I. 235.
