Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
A SZENT KIRÁLYOK SZABADSÁGA 817 még nem épült ki, csak a század második felében, másrészt a Szent István-i várszervezetben szolgáló vitézek még vitathatatlanul közszabad állapotúak voltak, várjobbágyi szabadságuk csak később alakulhatott ki. A harmadik érv szerint a Szent István-i eredeztetés „leginkább azzal a magyarországi felfogással magyarázható, amely minden régi vagy réginek feltüntetett kiváltság forrását Szent István állítólagos rendelkezéseiben kereste." Ennek jó példája az az eljárás, amikor Kun László 1284-ben, egy várjobbágyokkal kapcsolatos, III. István által kiadott oklevelet úgy írt át, mint Szent István király privilégiumát.36 Mint később látni fogjuk, nem is vezettek vissza oly sok szabadságot Szent Istvánra; a szent királyok szabadságának más típusai, különösen a boldogult királyoké, az említések és a szabadságok tartalmának számában messze felülmúlták ezt. Szent István szabadságai a kiváltságok szúk és előkelő körére terjedtek csak ki. Még egy társadalmi rétegnél találkozhatunk a Szent Istvántól eredeztetett szabadsággal: egyes különleges szolgáltatónépek esetében. A Győr megyei Táp lakói az Arpád-kor kezdetén királyi lovászok voltak. Valamelyik uralkodó néhányukat a pannonhalmi apátságnak adományozta, ez azonban nem hozott azonnal nagyobb változást életükben: az apátság kiváltságolt népei, lovas jobbágyai lettek. A maradék királyi lovászok egészen a 14. század közepéig békében élték hagyományos életüket.3 7 Az Arpád-kor sokszínű társadalmának évszázadai fölött azonban ekkorra már eljárt az idő. Az új társadalmi felfogás uniformizáló volt, és nagy rendekben gondolkodott, a különféle állapotoknak és helyzeteknek (status, conditio) már csak e rendeken belül jutott mind szűkebb hely Ez a különleges szolgáltatásokat végző, a királyi udvarhoz szorosabban kötődő udvarnokokat érzékenyen érintette. Számukra a jobbágyság nem jelentett felemelkedést. Különleges helyzetüknél fogva érdekérvényesítő lehetőségeik is jobbak voltak, mint földművelő udvarnok-társaiknak. 1347-ben a tápiak a királyi családhoz fordultak panaszukkal, hogy a Szent István király idejében nekik engedélyezett szabadságukon felül, szabadságuk ellenére adók kivetésével zaklatják őket. Lajos király gyakran vett pártfogásába egyes udvarnok-csoportokat.38 Ez alkalommal Lackfi Dénes lovászmestert — aki tisztségéből fakadóan a királyi lovászok elöljárója volt — arra utasította, hogy szabadságukon túl ne terheljék a tápi lovászokat, rájuk szabadságuk ellenére jogtalan adókat ne vessenek ki.3 9 A tápiak Szent István óta meglevő szabadsága szolgáltatásaikat foglalta magában. Ezt hajlandók voltak teljesíteni, az ezen felül kivetett adók ellen azonban tiltakoztak. Ez a Szent István-i szabadság egy ponton jelentősen különbözött a nemesekétől és a várjobbágyokétól. Azoké homályos és tág, mondhatni parttalan értelmezésű volt, ezeké csupán egyetlen pontra vonatkozott: az adózásra. A nemesek Szent István által adott szabadsága minden magyar nemest megilletett, úgy tűnik, hogy a várjobbágyi szabadságok is az összes várjobbágyra és nem csak a szent királyok jobbágyaira vonatkoztak. A tápiak szabadsága látszólag eltért ettől, az 36 Zsoldos: A szent király szabadjai i. m. 126. 37 A tápi lovászokra további adatok: Csánki III. 560., Györffy: ÁMTF II. 636. 38 Nagy Lajos udvarnokokat és kondicionáriusokat felemelő társadalompolitikája feldolgozatlan. Röviden a király életrajzírója, Tótsolymosi Apród János is megemlékezett erről, 1. Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum I. Ed. E.Galántai et J. Kristó Bp. 1985. 186. 39 ultra eorum libertatem tempore sanctissimi regis Stephani ipsis concessam - DL 87 209.
