Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
816 TRINGLI ISTVÁN A Hármaskönyv megírásakor a négy sarkalatos nemesi szabadság egyenként már évszázadok óta létezett, Verbőci újítása a csoportosítás volt, az, hogy épp azt a négyet emelte ki a nemesi szabadságok csak általánosságban emlegetett tömegéből. Beosztása annyira új volt, hogy néhány évtizeddel később, amikor több jogász megbízást kapott egy újabb, a Hármaskönyvnél teljesebb jogkönyv összeállítására, kevesellték elődjük felsorolását. A Négyeskönyv jóval több nemesi privilégiumot közöl, mint Verbőci munkája.3 1 Az, hogy sem a nemesi charták, sem a szokásjogi összefoglalók soha nem sorolták föl a nemesek összes, Szent Istvántól eredeztetett szabadságát, és az, hogy néha esetlegesen is megtettek egy jogot a szent király szabadságának, — így jártak el 1504-ben —, azt bizonyítja, hogy a nemesek Szent István-i szabadságainak nem létezett semmiféle kanonizált összegzése. A kifejezés sokak számára ismert volt, azonban csak homályos, pontosan nem definiált formában használták. A nemesi jogok egy részét nemcsak általában tekintették Szent István szabadságának, hanem néha egyes kisebb társadalmi csoportok is erre vezették vissza nemesi állapotukat. 1346-ban Pál országbíró vizsgálatot rendelt el egy több éve tartó perben. Az évtized elején Károly király Tátika váráért cserébe a veszprémi püspöknek adta a Kál-völgyi királyi és királynéi kondicionárius népeket, boradókat és udvarnokokat meg birtokaikat. Amikor át akarták őket adni a püspöknek, a négy falu lakói pert indítottak. Magukról hol azt állították, hogy emberemlékezet óta az ország igazi nemeseinek szabadságai szerint élik birtokaikat, hol meg azt, hogy Szent István király ideje óta valódi nemesek. Az országbíró által elrendelt vizsgálat többek közt arra volt kíváncsi, hogj' milyen szabadság szerint birtokolják földjeiket, egyáltalán milyen kondícióik és szabadságaik vannak.3 2 A Kál-völgyiek nem udvarnokságukat vezették vissza Szent István korára, hanem állítólagos nemességüket. Egy másik hadakozó réteg is Szent Istvánra vezette vissza szabadságait: a várjobbágyok. Ennek első emléke ugyanott maradt fenn, ahol a nemeseké: az 1222-es aranybullában, ahol András király arra adott utasítást, hogy a várjobbágyokat a Szent Istvántól elrendelt szabadságban meg kell tartatni.3 3 Az 1231-es aranybulla ugyanezt a szent király által engedélyezett szabadságnak nevezte.3 4 A várjobbágyi szabadság ilyen összetételben csak e két oklevél szövegében szerepel. Egyszerűen csak szabadságukat máshol is emlegették, mint például IV Béla 1240-ben kiadott oklevelében.3 5 A várjobbágyok azonban másként is fenntartották István királyra visszavezetett eredethagyományukat. Legelőkelőbb rétegüket a szent király szabadjainak vagy a szent király jobbágyainak nevezték. A várjobbágyok monográfusa, Zsoldos Attila szerint mindezek ellenére sem valószínű, hogy a várjobbágy nemzetségek valóban visszavezethetőek lennének Szent Istvánra. Ennek igazolására három érvet hozott fel: egyrészt a várszervezet István király korában 31 Négyeskönyv I. 18-33., vö. Viczián István: A Quadripartitura eltérései a Tripartitumtól a nemesi magánjogban. (Az Illés-szeminárium kiadványi 2.) Cegléd é. n. [1935.] 13-20. 32 sub liberatibus verorum nobilium regni... veros nobiles a tempore sancti regis Stephani... veri nobiles regni a tempore beatissimi Stephani - DL 3829. 33 libertatem a sancto Stephano institutam - Endlicher: Mon. Arp. 412. 34 libertatem a sancto rege concessam - Endlicher: Mon. Arp. 428. 35 Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a váijobbágyság történetéből. Bp. 1999. (Társadalom-és művelődéstörténeti tanulmányok 26.). 128.
