Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
Tringli István A SZENT KIRÁLYOK SZABADSÁGA A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai A történelmi tudat a középkorban jelentősen különbözött napjainkétól. A modern társadalmakban a történelemről szerzett csaknem minden tudást az oktatás közvetít, az oktatás számára pedig a tudásanyagot a tudomány szolgáltatja. Bármennyire is áthatják a politikai kívánalmak és az ideológiák ezt a tudásanyagot, a tudományosságnak legalább a látszatáról mégsem mond le a modern világ. Ez a tudományos történelemszemlélet és tudásanyag a tömegoktatás bevezetése óta elérte az egész társadalmat. Alternatív tudás és történelemszemlélet legfeljebb csak szűk közösségeknek nagyon távoli, a vallásos hithez közel álló mítoszaiban, valamint a közelmúltra vonatkozó emlékeiben él. A bevett tudományos felfogásokkal szemben álló, általában szűk témákkal foglalkozó nézetek korántsem anynyira radikálisak, mint amennyire azt képviselőik hirdetik. A „hivatalos tudományossággal" való minden szembenállásuk ellenére magukat tudományosnak tartják és közönségüket is erről igyekeznek meggyőzni.1 A históriának a középkori oktatásban csekély szerepe volt. Az oktatási rendszer alsó szintjén teljesen hiányzott, de a történelmet a magasabb iskolákban sem oktatták. Az, hogy a hét szabad művészetben nem kapott helyet, önmagában még nem jelentette azt, hogy ne tekintették volna tudománynak. Az oktatásnak a kései antikvitásban kialakult és az egész középkor folyamán fennmaradt rendszere ugyanis elvileg magát csak kulcsnak, útnak, eszköznek, alapnak tekintette a tudományok további műveléséhez. A valóság azonban az volt, hogy a középkori Európa legjobb egyetemeinek bármelyikét el lehetett anélkül végezni, hogy történelemmel a legcsekélyebb mértékben is foglalkozott volna a hallgató. Olvastak ugyan ókori történetírókat, de nem azért, hogy az ókori Róma történeti eseményeit rekonstruálják, hanem azért, hogy ellessék a szerző stilisztikai fordulatait. A históriát ennek megfelelően a hét szabad művészet rendszerében hol a grammatikához, hol meg a retorikához sorolták.2 Itt azonban nem jutott hely az érett középkor történeti műveinek, sem a világkrónikáknak, sem a nemzetek vagy a dinasztiák történelmét elmondó gesztáknak, a később kialakult regényes geszta — ami a mi 1 Magyarországon hagyományosan ehhez a területhez tartozik az őstörténet, a kilencvenes évek óta pedig egy több évtizede megjelent mű felelevenítésével keletkezett nézetrendszer a Pilis mitikus történetéről. 2 Hans Wolter: Geschichtliche Bildung im Rahmen der artes liberales. In: Artes liberales von der antiken Bildung zur Wissenschaft des Mittelalters. Hg. Josef Koch (Studien und Texte zur Geistesgeschichte des Mittelalters 5.) Leiden-Köln 1959.
