Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
AZ ÖZVEGY ÉS A SZOLGABÍRÁK 799 A szlavóniai adatnak két körülmény biztosít megkülönböztetett jelentőséget. Egyfelől ez esetben szóba sem jöhet annak feltételezése, hogy egy már korábban is létező intézmény első említésével van dolgunk: kétségtelen, hogy forrásunk a szolgabírói intézmény születésének pillanatát ragadja meg. Másfelől pedig az adat egyértelműen arról tanúskodik, hogy a bán mint a központi hatalom képviselője rendelte el a szolgabírói intézmény létrehozását. Igazolható ugyanakkor az is, hogy nem valami elszigetelt, egyedi esettel van dolgunk. Alig néhány nappal a Máté bán szlavóniai gyűléséről tudósító oklevél kiállítása, 1273. április 19. után, április 30-án kelt az az előzőekben szintén említett oklevél, mely már „hivatali" tevékenysége ellátása közben állítja elénk az Orbász megyei szolgabírói testületet.12 0 Ez a körülmény arra utal, hogy a szolgabírói intézmény Orbászban valamivel korábban alakulhatott ki. Mivel Orbász megyének, földrajzi fekvésével összhangban, meglehetősen periférikus szerep jut csak az Arpád-kor történetében, jogged minősítette a kutatás „meglepően korai"-nak az orbászi szolgabírák 1273. évi feltűnését.121 Meglepetésünk azonban elmúlik, ha figyelembe vesszük, hogy éppen a kérdéses időszakban Sándor fia Sándor országbíró egyszersmind Orbász megye ispánságát is viselte.12 2 Sándor utoljára 1273. március 6-án szerepel országbíróként,12 3 utóda, Kán nembéli László pedig március 29-én tűnik fel a méltóság viselőjeként.12 4 Mivel az országbíróin kívül más fontosabb bárói poszton az idő tájt nem következett be változás, ellenben az orbászi ispánság élén is új tisztségviselő, Lőrinc soproni ispán, tűnik fel ugyanakkor, okkal gyanakodhatunk arra, hogy talán Sándor halála miatt került sor a váltásra az országbírói méltóságban.125 Akár így történt, akár nem, az mindenesetre szerfelett valószínűnek ítélhető, hogy az orbászi szolgabírói testület feltételezhető felállításakor még Sándor országbíró volt a megye ispánja. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy a legkorábbi szolgabírói kar létrejötte — hasonlóan a zágrábi és a körösi esethez — megalapozottan kapcsolható a központi hatalom képviselőjének személyéhez. Kérdés mármost, hogy miért éppen ekkor, 1272 és 1273 fordulóján került sor a vidéki bíráskodás intézményeinek átalakítására, illetve mi köze mindennek Erzsébet özvegy királyné régensi törekvéseihez. A második kérdésre az események időrendje ad megbízható választ. A szlavóniai és az orbászi adat 1273 áprilisából való, azaz mindkettő arra az időszakra esik, amikor a IV László nevében kelt oklevelekben Erzsébet özvegy királyné beleegyezésére is szokás volt hivatkozni. Az anyakirályné hozzájárulásának em-120 1273: CDCr VI. 29-30 121 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. 1988. (Nemzet és emlékezet) 329. 122 Sándor volt IV László első országbírája. Méltóságára az első adat 1272. nov. 11. (RA II/4. 49.). Apjának neve 1272. évi oklevelén (ÁÚO IV 9-10.) függő pecsétjéről ismert, melynek rajzát 1. ÁkO 3. sz. kép. 123 Zichy I. 33. 124 RA 11/2-3. 39. 126 Ha sejtésünk helyes, akkor Sándor országbírót semmi esetre sem tarthatjuk azonos személynek Mojs nádor unokaöccsével, Sándor fia Sándorral, aki 1280-ban még életben volt (1280: Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez I. Oklevelek 1229-1449. Bp. 1919. I. 15.). - A Sándor országbíró azonosításával kapcsolatos kérdésekre 1. még Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai. Századok 135. (2001) 387-389.
