Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
800 ZSOLDOS ATTILA lítése 1272. novemberében tűnik fel,12 6 s egészen 1273 májusának végéig található efféle záradék a királyi oklevelekben:127 ezek az időhatárok csaknem pontosan egybevágnak Sándor országbíró hivatalviselésével. A zalai nádori gyűlésre vonatkozó oklevél esetében ugyanakkor bizonyosan más a helyzet. Sem az oklevél szövege, sem a keltezése nem tartalmaz a napi kelet megállapításához segítséget nyújtó utalást — a szövegből egyedül annyi derül ki, hogy a latorságban elmarasztalt személy többszöri idézésre sem jelent meg Dénes nádor előtt —, mégis nagy biztonsággal keltezhető az oklevél 1273 decemberének végére: Dénes ugyanis 1273. december 19-én szerepel először nádorként.12 8 Nem Dénes volt az egyetlen, aki ebben az időpontban jutott országbárói méltósághoz. Ugyanekkor nyerte el az országbíróságot Gutkeled nembéli12 9 Miklós — Joachim tárnokmester fivére —, s minden bizonnyal ekkor lépett a bárói karból december 19. után eltűnő Csák nembéli Ugrin lovászmester és Lőrinc pohárnokmester helyére Osl nembéli130 Herbord,13 1 illetve Héder nembéli Kőszegi13 2 Miklós is.13 3 A királyi tanács nagymérvű átalakítása minden bizonnyal összefüggésbe hozható annak a IV László és Erzsébet özvegy királyné közötti — a kutatás által 1273 októbere és decembere közé keltezett134 — viszálynak a lezárultával,13 5 melyről már ejtettünk szót. Ily módon tehát a harmadik, a Zala megyei nádori gyűlésre vonatkozó adatról is igazolható, hogy olyan időszakhoz köthető, amikor Erzsébet özvegy királyné a hatalom közelében volt, s nincs akadálya annak, hogy kapcsolatot keressünk a „nemesi" megye kezdetei és Erzsébet özvegy királyné sajátos „régensség"-e között. Az új intézmények bevezetésének idejére vonatkozó másik kérdést már nem ilyen egyszerű megválaszolni, hiszen olyan forrással, mely a döntés indokait feltárná, valóban nem rendelkezünk. Ezzel kapcsolatban mindazonáltal több, mérlegelésre egyaránt érdemesnek tünő megfontolás is felmerül. Az előbb említett meglehetősen szoros kronológiai összefüggés mintegy magától értetődően tereli figyelmünket Erzsébet özvegy királyné „régensség"-ére. Hosszű évtizedek óta először állt elő olyan helyzet az Árpádok királyságában, amelyben a megkoronázott király életkora következtében képtelen volt személyesen ellátni az uralkodóként rá háruló kötelezettségeket, s azok közül is a korban legfontosabbnak tekintett — középkori értelemben vett —jogszolgáltatást.136 Béla macsói herceg 1272 novemberi meggyilkolása után a dinasztiának nem volt olyan felnőtt férfitagja, aki a király kiskorúságából fakadó nehézségek megoldásában szerepet vállalhatott 126 1272. nov. 17.: HO VII. 137. 127 1273. jan. 9.: CD V/2. 119.; jan. 10.: ÁÚO IX. 11.; jan. 12.: Károlyi I. 8.; márc. 29. k.: Sztáray I. 14. (keitére 1. RA 2356. sz.); márc. 30.: Hazai 64.; máj. 23. k.: CDCr VI. 57. (keltére 1. RA 2366. sz.). - Ide vonható még az az oklevél (CD V/2. 84-85.), melyet 1273. máj. 29. és jún. 2. közötti időpontra lehetett beilleszteni IV László okleveleinek sorozatába, vö. RA 2378. sz. 128 CD V/2. 129. 129 Wertner Mór: Az Árpádkori ország- és udvarbírák genealógiája I—II. Turul 19. (1901) 26. 130 Wertner Mór: Az Arpádkori udvari tisztviselők sorozata. Történelmi Tár 1899. 644. 131 1273: HO VI. 196. 132 Wertner M.: Udvari tisztviselők i. m. 651. 133 1 2 73: HO VI. 196. 134 Szabó K.: Kun László i. m. 20-21. 136 1274: ÁÚO XII. 98-100. 136 A jogszolgáltatás középkori értelmezésére 1. Geries J.: Korai rendiség i. m. 265-266.
