Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
798 ZSOLDOS ATTILA időszakban a királyi udvarispánságot viselte, a gyűlések voltaképpen a királyi kűriai bíráskodás ideiglenes vidékre telepítését jelentették, s összefüggésben álltak a királyi szerviensek ügyeiben való bíráskodás az idő szerint megoldatlan kérdésével.113 Az 1222. évi Aranybulla azonban a királyi udvarhoz kötötte az 1230-as évektől kezdve országbírónak (iudex curie) nevezett114 királyi udvarispán (curialis comes) ítélkezését,115 így ez a gyakorlat nem tudott gyökeret verni. Az 1260-as évek végéről ugyanakkor nyoma maradt annak, hogy az efféle bírói gyűlések tartásának szokása nem enyészett el teljesen: István ifjabb király udvarispánja ugyanis 1268-ban Pest megyében a gonosztevők felkutatása és a birtokosaiktól jogtalanul elidegenített földek ügyében (ad iudicandos malefactores et cognoscendas causas terrarum indebite alienatarum a suis possessoribus) kiküldött bíróként ítélkezett.116 Az a körülmény, hogy 1268-ban még a II. András-kori helyzethez hasonlóan az udvarispán tartott bírói gyűlést, mindössze öt év múlva viszont Dénes nádor Zala megyei fóruma már a nádori gyűlés kifejlett, s utóbb állandósuló formája szerint zajlott, valószínűsíti — bár bizonyossá, természetesen, nem teszi —, hogy a zalai lehetett ténylegesen is az első nádori gyűlés. Az eddig előadottak alapján mindazonáltal csak annyi állítható: nincs akadálya annak a feltételezésnek, hogy az 1273. évi adataink nem csupán a szolgabírák és a nádori gyűlés intézményének első említései, hanem azok valójában is ebben az évben keltek életre. A feltételezés minden további kétséget kizáró bizonyításához, a dolog természetéből adódóan, olyan forrásra lenne szükség, mely félreérthetetlen módon utal az említett intézmények újonnan történő létrehozására. Ilyen forrással, legalábbis a szolgabírák esetében, történetesen rendelkezünk is. Csák nembéli Máté bán ugyanis a már említett szlavóniai gyűlésén úgy rendelkezett, hogy az akkor írásba foglalt jogszokások betartásának biztosítása érdekében a továbbiakban mind a zágrábi, mind a körösi ispán az „ország" — azaz a szlavóniai nemesek és várjobbágyok — által választott négy nemes és két várjobbágy bírótárssal együtt ítélkezzék.11 7 Az így kialakított struktúra kísértetiesen egybevág a közkeletűen „nemesi megyé"-nek nevezett intézmény hatóságának szerkezetével,11 8 így aztán aligha lehet kétséges, hogy a négy választott nemesben joggal láthatunk szolgabírákat. Nem állhat ennek az értelmezésnek az útjában az sem, hogy a szövegben a négy nemes mellett két váijobbágy is feltűnik, hiszen számos adat igazolja, hogy a 13-14. század fordulója táján várjobbágyok is helyet kaptak a megyei hatóságokban.11 9 113 Zsoldos A.: „Eléggé nemes férfiak..." i. m. 7-10. 114 Váczy Péter: A királyság központi szervezete Szent István korában. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján 1-1П. Szerk. Serédi Jusztinián. Bp. 1938. II. 57. 115 1222: 9. с: - A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Enchiridion Fontium Históriáé Hungarorum. Szerk. Marczali Henrik. Bp. 1901. 137. 116 (1268): ÁÚO VIII. 276., vö. uo. 211-212. 117 1273: Et quod omnia premissa debito ordine observentur, cum comité Zagrabiensi quatuor nobiles et duo iobagiones castri et totidem cum comité Crisiensi, quos regnum eligendos duxerit, iudicabunt, qui si omnes interesse non possent, très vel duo iuxta comitem sufficiant ad iudicium faciendum - CDCr VI. 27. 118 1291: 5. е.: nec comes iudicare praesumat absque quatuor nobilibus nominatis - UGDS I. 173. 119 Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. Bp. 1999. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 26.) 166.
