Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
796 ZSOLDOS ATTILA nagyvonalúan is.9 4 Ráadásul azon esetek, amikor egyáltalán adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a legkorábbi időkben a szolgabírák mi módon nyerték el tisztségüket — ezek száma, sajnos, meglehetősen csekély —, arra utalnak, hogy a szolgabírákat többnyire a király nevezte ki.9 5 Mivel az efféle adatok többsége az 1290-es években tűnik fel, azt gondolhatnánk, hogy ez a jelenség valamiképpen összefüggésbe hozható az államszervezet rendi jellegű átalakításának III. Andráskori kísérletével,96 ennek azonban ellene mond az a körülmény, hogy már egy keltezetlen, de bizonyosan IV László uralkodása idején kelt oklevélben is találkozunk vele.9 7 Kétségtelen ugyanakkor, hogy — jóval kisebb számban — a szolgabírák választására is vannak korai adataink, ám ezek értelmezése részint nem egyértelmű,9 8 részint pedig — egyetlen Somogy megyei esetet leszámítva9 9 — az .ország két különkormányzattal rendelkező tartománya, Erdély és Szlavónia területéről valók.10 0 Az, hogy ez utóbbi körülmény bír-e valamely jelentőséggel, tisztázásra vár,10 1 mindenesetre a Drávától északra és a Királyhágótól nyugatra eső országrészekre vonatkozó adatok sora nem sok kétséget hagy afelől, hogy a szolgabírói intézmény kialakulásának folyamatát indokolatlan egyoldalúan és kizárólagosan a királyi szerviensek (ill. nemesek) öntevékeny szervezkedésének tulajdonítani. Ha viszont eltekintünk a továbbiakban az említett — részint bizonyítatlan, részint pedig adataink egy tekintélyes részével ellentétes — feltevésektől, akkor magunk mögött hagyhatjuk azt a zsákutcát, melybe a hagyományos felfogás kor-94 Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig. Szerk. Torma István közreműködésével Zsoldos Attila. Bp. 2001. 145-147. 96 Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében. Századok 103. (1969) 617-619.; Gerics József: Korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. 274. 96 A III. András-kori rendiségre összefoglalóan 1. Gerics József: Korai rendiség i. m. 265-321. 97 (1272-1290 k.): „Excellentissimo domino eorum Ladizlai Dei gratia illustri regi Hungarie Houdus, Mykael, magister Thomas et Муке filius Mykael iudices provincie ex ipsius gratia deputati de Zotmar" tesznek jelentést - DL 105 231. 98 Gerics J.: Korai rendiség i. m. 274. (115. sz. jegyz.) 99 1301: A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I-XII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Pest-Bp. 1872-1931. (a továbbiakban: Zichy) I. 104-105. 100 1273: CDCr VI. 27.; 1288: CD V/3. 434-436.; 1291: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I-VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt 1892-1991. (a továbbiakban: UGDS) I. 178-179. - Sajátos helyet foglal el ezen adatok sorában az az 1291. évi oklevél, melyben a Zaránd megyei szolgabírák „iudices provincie de Zarand a provincialibus electi et a domino rege confirmati" megjelöléssel fordulnak elő. Zaránd megyét ugyanis nem számították Erdélyhez, ez esetben azonban a szolgabírák Roland erdélyi vajda bírótársaiként járnak.el (HO VIII. 308-309.). Az eset ugyanakkor fényt vet arra, hogy a királyi hatalom akkor is szerepet játszott az itt említett megerősítés (confirmatio) révén a szolgabírói tisztség elnyerésében, ha azt választás útján töltötték be. 101 Felmerülhet például, hogy a jelenség valamiképpen összefüggésben áll azzal a jól ismert sajátossággal, miszerint az erdélyi és a szlavóniai megyék ispánjai nem közvetlenül a királytól nyerték el tisztségüket, hanem a vajda, ill. a bán nevezte ki őket (erre vonatkozóan a legújabban 1. Zsoldos Attila: Egész Szlavónia bánja. In: Tanulmányok a középkorról. (Analecta Mediaevalia I.) Szerk. Neumann Tibor. H. n. 2001. 279.; Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1324). Szeged 2002. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 18.) 129-133. és Kristó Gyula: Tájszemlélet és tájszervezés a középkori Magyarországon. Szeged 2003. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 19.) 112. és 125.), azaz eredetileg csak a király által kinevezett megyésispánok mellé kerültek a király által kinevezett szolgabírák.
