Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
AZ ÖZVEGY ÉS A SZOLGABÍRÁK 795 épp oly sokrétű jelentéssel bírt a 13. században, mint a liber vagy a libertás.88 Ez a körülmény feloldhatatlan ellentmondást teremt a szolgabírói intézmény kialakulásával kapcsolatos hagyományos nézeteken belül. Ha ugyanis a „szolgabíró" kifejezést továbbra is 'a (királyi) szolgák bírája' értelmű kifejezésnek tartjuk, mely ily módon koijelölő értékű, akkor a terminus semmi esetre sem lehet a megyebeli kisebb birtokosok, ti. a királyi szerviensek, spontán szerveződésének terméke, hiszen — mint láthattuk — a királyi szerviensek nem „királyi szerviens"-nek, hanem „nemes"-nek nevezték magukat, márpedig — amint arra mind Holub, mind Mályusz helyesen rámutatott — a királyi szerviensek spontán szervezkedése eredményeként kialakuló intézmény neve szükségképpen tükrözné az azt létrehozó társadalmi réteg önelnevezését (feltéve persze, hogy az összefüggésbe hozható egyáltalán a társadalmi réteg nevével). Az említett feltevésből tehát az következnék, hogy a „szolgabíró" kifejezés épp úgy a királyi hatalom felfogását tükrözi, mint maga a királyi szerviens terminus.8 9 Ha viszont ragaszkodnánk ahhoz, hogy a szolgabírói intézmény mégiscsak a királyi szerviensek spontán szervezkedése révén alakult ki, akkor az intézmény elnevezése nem lehet korjelölő értékű — mivel a királyi szerviensek nem ezen a néven, hanem „nemesek"-nek nevezték magukat —, illetve — ugyanezen okból — maga a tisztségnév sem 'a (királyi) szolgák bírája' értelemmel bír.9 0 Az ellentmondást látszólag az teremti, hogy a királyi szerviensek már a tatár-járás előtt „nemes"-eknek nevezték magukat, valójában azonban sokkal inkább azon feltevésekből következik, amelyek helyes voltát a hagyományos elmélet képviselői magától értetődőnek tekintették. Az egyik ilyen hipotézis a szolgabíró tisztségnév „szolga-" előtagja és a királyi szerviens kifejezés között teremt önkényes kapcsolatot. Csakhogy a tisztségnév más módon is értelmezhető: a tulajdonképpeni bíró mellett tevékenykedő 'beosztott, alárendelt bíró(társ)'-ként, azaz a „szolgabíró" szó nem birtokos-, hanem minőségjelzői összetétel. Ez az értelmezés9 1 mindenesetre összhangban áll a szolgabírák tényleges helyzetével, hiszen a szolgabírák önálló joghatósággal nem rendelkeztek, s csakis a tulajdonképpeni bíróval, a megyésispánnal (ill. annak helyettesével) együtt ítélkezhettek.92 Egy másik előfeltevés, mely nyilvánvalóan az „Európa legrégibb politikai intézménye"ként9 3 értékelt „nemesi megye" feltételezett önkormányzatának gondolatából fakadt, a királyi szerviensek rétegének önszerveződését, spontán mozgalmát jelölte meg a szolgabírói intézmény kialakulásának hátterében működő erőként. Ma már világosan látható azonban, hogy a megyék tevékenysége még a 14. században sem jellemezhető az „önkormányzatiság" fogalmával, értelmezzük bár azt mégoly 88 Gerics József - Ladányi Erzsébet: A nemesi lét: jogállás, mentalitás a magyar középkorban. In: Tanulmányok a magyar művelődés történetéből. Szerk. Závodszky Géza. Bp. 1992. 11. 89 A „királyi szerviens" kifejezésnek a királyi hatalommal való kapcsolatára 1. Mályusz Elemér: A karizmatikus királyság. In: Klió szolgálatában. Válogatott történelmi tanulmányok. Szerk. Soós István. Bp. 2003. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 30.) 35. 90 Vö. Zsoldos Attila: Vármegyei ügyek. Szűcs Jenő „Az utolsó Árpádok" c. könyvéről. BUKSZ 6. (1994., ősz) 332. 91 Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988: 4.) 17. 92 Holub J.: Zala megye i. m. 154. 93 Tagányi K.: Megyei önkormányzatunk i. m. 13.
