Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
792 ZSOLDOS ATTILA gyűlésen (in congre[gationel regni totius Sclavonie generali) a nemesek és a várjobbágyok terjesztettek elé (in scriptis nobis exhibuerunt).74 A „nemesi megye" jellegzetes intézményeire vonatkozó első adatok tehát egyetlen évből, 1273-ból származnak. A jelenség joggal minősíthető különösnek még akkor is, ha nem feledkezünk meg arról, hogy adataink fennmaradását nagyfokú esetlegesség jellemzi. Felmerülhet ugyanakkor a gyanú, hogy mindez a véletlen csúfondáros játéka csupán. Kiváltképp akkor gondolhatunk erre, ha a szolgabírói intézmény már 1273 előtt kialakult, amint azt a kutatás egy vonulata feltételezi. Ebben az esetben az 1273. évi Orbász megyei adat semmi esetre sem lehet az in statu nascendi lévő intézmény dokumentuma: legfeljebb a már korábban is létező tisztség első — kétségtelen — említéseként vehető számba. A „nemesi" megye — és az annak reprezentánsaként számon tartott szolgabírói tisztség — kialakulásával foglalkozó, ma már hagyományosnak mondható nézetrendszer évtizedek alatt formálódott ki, s bár időközben, elsősorban Gerics József kutatásai révén, számos vonatkozásban — mint látni fogjuk: nagyon is megalapozott — kritikában részesült, mégis elfogadottnak számít a jelenkori magyar történetírásban. Az alapvetés Tagányi Károly nevéhez fűződik, aki akadémiai székfoglalójában „megyei önkormányzatunk keletkezésé"-ről értekezve kifejtette: a „köznemesség" a 13. század elején öntudatra ébredve szervezkedni kezdett, „részt követelt a királyi megye kormányzatában", s „el kezdett maga tenni igazságot, a saját választott bíráival". Ennek első jele a Zala megyeiek 1232-ben, Kehidán kiadott oklevele. Ezt követően „а XIII. század hatvanas éveitől kezdve felfeltünedeznek a köznemességnek, azaz a király szolgáinak állandó, rendes bírái: röviden a szolgabírák. [...] A köznemesek választják őket, [akik] a szolgabírák ítéleteinek eleinte csak önként vetik magukat alá."75 (A kiemelések Tagányi Károlytól származnak.) Holub József Zala megye középkori igazgatástörténetét vizsgálva vázolta fel a „nemesi megye" kezdeteit. Ennek során — Tagányihoz hasonlóan — a kehidai oklevélből indult ki, s úgy vélekedett: „bizonyára már 1232-ben választott magának az összegyűlt nemesség kebeléből néhány bírót, mert máskülönben tárgyalásokat el sem képzelhetünk. [...] Amikor azután mind több és több ilyen eset merült fel, állandósítani kellett a nemességnek az ilyen bírákat, s így lassanként arra a gyakorlatra tértek át, hogy meghatározott hosszabb időre, egy évre, választott magának bírákat a megyei nemesség."76 Ezen nemesi bírák, a szolgabírák, tisztségének nevéből Holub a tisztség kialakulására nézve vont le következtetést: „ha ugyanis a iudices nobilium magyar neve szolgabíró lett, ez csak ügy volt lehetséges, hogy akkor született meg, amikor a nemeseknek még serviens regis, király szolgája volt kizárólag vagy legalább is túlnyomóan a közhasználatú neve. Ebből viszont azt következtethetjük, hogy a negyvenes-hatvanas évek77 között ki 74 1273: CDCr VI. 25-28. 75 Tagányi Károly: Megyei önkormányzatunk keletkezése. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XVIII/6.) Bp. 1899. (Az idézetek: 12.) 76 Holub József: Zala megye története a középkorban I. A megyei és egyházi közigazgatás története. Pécs 1929. 93-106. (Az idézet: 105.) 77 Ti. az 1240-1260-as évekről van szó.
