Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az özvegy és a szolgabírák 783
AZ ÖZVEGY ÉS A SZOLGABÍRÁK 793 kellett már fejlődve lennie ennek a hivatalnak, hogy állandó s ennyire jellemző nevet adtak neki".78 Mályusz Elemér a magyar köznemesség kialakulásának keretei közé ágyazva foglalkozott a kérdéssel. Elődei legfontosabb téziseit elfogadva maga is úgy látta, hogy a megyei intézmény átalakulása a királyi szerviensek spontán szervezkedése révén ment végbe — „nem parancsszó, nem felülről kiinduló kezdeményezés szabta meg az utat" — s Holubhoz hasonlóan úgy vélekedett, hogy a szolgabírói tisztség kialakulásának idejére lehet következtetni a tisztségnév magyar elnevezéséből, ti. magából a „szolgabíró" szóból. Ez ugyanis — így Mályusz — „csak akkor keletkezhetett, amikor azok, akik a megyei önkormányzat keretei között szervezkedni kezdtek, még királyi serviensek voltak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha ők akkor választották volna meg első ízben bíráikat, amikor már nemeseknek mondották magukat, ezek neve nemesbírónak hangzott volna. Mivel pedig a serviens név II. Endre és IV Béla uralkodására utal, joggal hozhatjuk az ő korukból fennmaradt írásos emlékeket a szolgabírákkal kapcsolatba". S valóban, Mályusz a „nemesi megye" kialakulásával kapcsolatban már addig is gyakran emlegetett kehidai oklevél mellett számos olyan esetet tett elemzés tárgyává, melyekben annak igazolását vélte felfedezni, hogy a szolgabírákból álló testületek már a 13. század közepén is tevékenykedtek.79 Ilyen előzmények után fejtette ki a maga álláspontját a kérdésben Szűcs Jenő. Az alapkérdéseket illetően a Tagányi, Holub és Mályusz által kijelölt nyomvonalon haladt, ám az addig kifejtettekhez néhány ponton lényeges kiegészítéseket fűzött. Ezek közül a legjelentősebbnek joggal ítélhető az a hipotézise, mely szerint a királyi szerviensek szervezkedése eredményeként már korábban is létező szolgabírói testületek történetében az 1260-as években döntő fordulat következett be. Megítélése szerint István ifjabb király apjánál, IV Bélánál jóval fogékonyabbnak bizonyult a királyi szerviensek törekvéseire. Ennek jeleként részint jól érzékelhetően megnövekedett az általa kibocsátott nemesítő oklevelek száma, részint pedig a „nemes" (nobilis) terminust oklevelei mind gyakrabban használták arra a társadalmi rétegre, amelyet IV Béla kancelláriájának kiadványai továbbra is a hagyományos serviens regis kifejezéssel illettek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban fogalmazta meg ugyanakkor Szűcs azt a feltevését, hogy a Béla királlyal Pozsonyban kötött békét István ifjabb király öt megye nemességének gyűlésén erősítette meg: ha ez valóban így történt — aminek valószínűsége nehezen tagadható — első ízben fordult elő, hogy egy efféle döntéshez a főpapokon és bárókon kívül mások consensusát is kikérték. Mindez mintegy előkészítette azt a változást, mely alapvetően új szerephez juttatta a szolgabírói testületeket. Szűcs rekonstrukciója szerint a „királyi szerviens" és a „nemes" fogalmának azonosítása80 révén a középkori magyar nemesség kialakulásában egyébként is kitüntetett szerephez 78 Holub J:. Zala megye i. m. 152., vö. még Holub József. A magyar alkotmánytörténelem vázlata I. A legrégibb időktől a mohácsi vészig. Pécs 1944. 98-102. 79 Mályusz Elemér. A magyar köznemesség kialakulása I-II. Századok 76. (1942) 411—433. (Az idézetek: 411. és 421.) 80 1267: nobiles regni Ungarie universi, qui servientes regales dicuntur - Középkori oklevélszövegek. Az oklevéltanba való bevezetés céljaira összeállította Szentpétery József. Bp. 1927. (a továbbiakban: Oklevélszövegek) 53.
