Századok – 2003
TÖRTÉNETI IRODALOM - Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja (Ism.: Gergely András) 765
765 TÖRTÉNETI IRODALOM kívánja bemutatni „milyenek voltak a zsidóság letelepülésének körülményei, a birodalom mely részéről vándoroltak ide, kinek a birtokán telepedtek le, milyenek voltak a befogadás feltételei, jellemzői, a mobilizáció irányai. Zala megyében hol, milyen településen, létszámban éltek, milyen megélhetési forrásaik voltak, mennyi megbecsült jövedelemmel rendelkeztek. Reményeink szerint a kötet választ ad arra is, hogyan alakult életmódjuk egyéb eleme, lakóhelyi környezetük, házassági kapcsolatuk, az egyén és a közösség konfliktusai, hogyan születtek és milyen tartalommal a jogállásukat szabályozó statútumok, megyei rendeletek, és hogyan kezelték a türelmi adó kivetésével és beszedésével kapcsolatos problémákat". Kétségtelen, minderre számos információt találunk a dokumentumok olvasása közben, sőt mód nyílik — további példákat említve — inventáriumok alapján egy-egy kereskedő árukészletének (és felhalmozási lehetőségeinek) megismerésére, illetve (a szórványos) kikeresztelkedések egyéni motivációk szerinti, s nem a sztereotípiákhoz igazodó bemutatására. Vagy miközben egy 1839-ben datált kérelemben a Zala vármegyei izraeliták „mostoha sorsukat" és kirekesztettségüket fogalmazzák meg, több forrás vagyoni-foglalkozási differenciálódásukról, egyesek vagyonosodásáról tanúskodik, s a kanizsai zsidó szabócéh, tehát egy rendies szervezet működéséről tájékoztat, ami a zsidóságról kialakult (vagy az önmagukról alkotott) kép árnyalását teszi lehetővé. De a keletkezésük időrendjében közölt források sokszínűbbé válása, tematikai bővülése (kezdetben a különböző korlátozásokat tartalmazó és az adóztatást szabályozó megyei rendeletek, illetve az ezeket sérelmező beadványok dominanciája, majd a haszonbéri szerződések és egyéb kontraktusok vagy az izraelita közösségek belső konfliktusaira utaló iratok gyarapodása) önmagában az izraeliták és keresztény környezetük kapcsolatának, az egymásra hatások elmélyülését s ezzel összefüggésben az egykori zárt közösségek bomlását jelzi. Folytathatnánk további példákkal, ami alapján bizonyos, e kiadvány nagyban segíti a zsidóságra irányuló lokális-regionális kutatásokat, melyek e felekezetről felhalmozódott ismereteinket (a betelepedésükről, a legkülönféleképpen értelmezett asszimilációról, a gazdasági szerepvállalásukról stb.) gyarapíthatják vagy módosíthatják. (Ehhez fontos lehet — miként a szerkesztő tervezi — más levéltárak egyéb, a zalai zsidóságra vonatkozó kútfőinek kiadása, de számos publikált forrás alapján is megfontolandó, nem érdemes-e a megyehatárokat rugalmasabban kezelni.) A bevezető a források közreadásának módjáról is szól. A kötet megadja a kronologikus rendbe szedett iratok keletkezési helyét, idejét és a címként szereplő tartalmi kivonatát, majd a közölt szöveg után a forrás irattani (tisztázat, egykorú másolat stb.) és lelőhelyének levéltári meghatározása következik. Végül, az iratok egy részéhez jegyzetek kapcsolódnak, melyek az „események elő-és utótörténetéről" (rendszerint egyéb, nem közölt kútfők alapján) vagy általánosabb tudnivalókról (pl. az 1839-40-es országgyűlésen született törvényekről) tájékoztatnak, helyenként pedig vázlatos életrajzokat közölnek. (A jegyzetekben történik utalás egy-egy dokumentum korábbi megjelenésére.) Apró következetlenség figyelhető meg az átírásokban is. A szerkesztő a központozásnál, a külön- és egybeírásnál, a kis- és nagybetűk használatánál a mai helyesírást követi, míg a mássalhangzóknál meghagyja a forrásban szereplő alakot (a néma h-t viszont elhagyja, s az egykori ts, ch betúkapcsolatokat cs-re, a cz-t c-re íija át), a magánhangzóknál ellenben ismét „a modern átírás szabályainak megfelelően" jár el. (Mindez nyilvánvalóan a szövegek könnyebb olvasatát célozza, s a kötet használatát glosszárium, valamint hely- és névmutató is segíti.) A kisebb kritikai észrevételek nem csorbítják e forráskiadvány értékét, amely — egyetértve a szerkesztővel — „további kutatásokra sarkall..., s az oktatás számára is fontos segédanyagul szolgálhat". Csíki Tamás AZ 1848-1849. ÉVI ELSŐ NÉPKÉPVISELETI ORSZÁGGYŰLÉS TÖRTÉNETI ALMANACHJA Szerk.: Pálmány Béla Magyar Országgyűlés kiadása, Budapest, 2002. 1371 o. A „történeti almanach" ódon kifejezése mögött az első népképviseleti országgyűlés életrajzi lexikona rejlik, amely az 1848-as képviselők részletes (és a főrendek vázlatos) biográfiáit tartalmazza, értékes mellékletekkel, összegezésekkel.
