Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
736 TANDORI MÁRIA bocsátotta el, a kormány elvileg maradhatott volna hivatalában. Ekkoriban még nem alakult ki az a későbbi hagyomány, hogy a kormány testületileg távozik. Sokan úgy is vélték közülük, semmi okuk a távozásra. A párt vezére azonban duzzogva ellenzékbe vonult, és egyre durvább és személyeskedő támadásokkal bombázta Shelburne-t. Ez a pártszakadás természetesen hanyatlásba sodorta Foxékat. Fox olyan mértékű gyűlöletet érzett Shelburne iránt, amely már a következő év elején koalícióba sodorja őt a szintén gyűlölt, és tíz éven át durván szidalmazott North-al. Sokakat még Fox saját pártján belül is elborzasztott ez a szövetség, nem is North személye, mert abban önmagában véve semmi undorító nem volt, hanem Fox gátlástalan hatalomra törése. Ez a botrányos lépés 1783-ban létrejövő koalíciós kormányukat a 18. századi angol történelem valószínűleg legnépszerűtlenebb kormányzatává tette. 1783 márciusától decemberig sikerül teljesen megutáltatniuk magukat: közjogi helyzetük is egyedülálló volt: a király, személyes ellenszenve folytán egész hivatali idejük alatt nem volt hajlandó sem rangot, sem kitüntetést osztani, és puccsal buktatta meg őket. A helyükre kinevezett William Pitt ezután, 1806-ban bekövetkezett haláláig megakadályozta, hogy a kormányrúd közelébe kerüljenek. 1793-ban bekövetkezett a párt teljes szétzilálódása: a francia háborúk kitörése és Anglia hadba lépése pártszakadáshoz vezetett: Lord Portland mérsékelt csoportja úgy vélte, Angliának egységes és erős politikai vezetésre van szüksége: átálltak Pitt és a kormány mellé. Fox maradék kis létszámú csapata azonban ragaszkodott ellenzéki szerepköréhez. Ez az adott esetben óhatatlanul oda vezetett, hogy francia-szimpátiájukkal teljesen lejáratták magukat.133 Foxnak — szintén 1806-ban bekövetkező — halála után ez a whig párt gyakorlatilag csak 1830-ban talált újra magára.134 Ez a párt tehát relatíve sikertelennek mondható. Ha ennek okait kutatjuk, le kell vonnunk azt a következtetést, hogy Fox nem volt jó pártvezér. Érdemes ezt a kérdést röviden megvizsgálni. Az 1780-as évek legelején a Foxiták egyértelműen Fox belső barátai: kártya- és ivócimborái voltak. Bár fiatalos kedélyük — és ténylegesen fiatal koruk — sokszor közel hozta őket a reformeszmékhez, ezt a rugalmas Rockingham még vissza tudta fogni. Ez a csoport inkább a Brooks' Club-ban létezett, mint a Westminsterben. Ha Rockingham vagy Portland érzett is olykor valami „nemzedéki ellentét"-félét, úgy vélhette, hogy Foxék „majd kinövik" pl. a radikálisokkal való kacérkodást. Egy ilyen „klub-párt" élére Foxnál nem lehetne alkalmasabb vezetőt találni.135 Frivol, kissé félvilági társaságot gyújtott maga köré, benne a kor legnagyobb művészeivel. Sorra rendezte a vendégségeket - mögötte ott állt bátyja, Lord Holland vagyona és támogatása. A leghírhedtebb barátság a walesi herceghez fűzte: a herceget Fox vezette be az „ÉLET"be, többek között azzal, hogy kipróbált szeretőit ráruházta. A király teljes joggal meg volt győződve arról, hogy a trónörököst Fox rontotta meg, és ezért gyűlölte őt élete végéig.136 Fox azonban nem vette komolyan ezt a fenyegetést: derűs egyé-133 E francia-szimpátiáról Id. : Jacques Chastenet: William Pitt. Paris, Fayard, 1941. 44. 134 ld. Mitchell, 247. 136 ld. részletesebben: J. R. Dinuiiddy: C.J. Fox and the People = History, 1970. (55) 342-359., Mitchell, 249-250. 136 A király már Fox apját is gyűlölte, egyrészt annak politikai magatartása (hírhedt korruptsága), másrészt személyes okok miatt. Fox apja ugyanis annak idején a fiatal királyhoz akarta
