Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 737 nisége lankadatlanul vonzotta az arisztokrata ifjakat, akik húszas éveik legelején nemigen törődtek egy koronás vénember duzzogásával, aki emberi számítás szerint pár év múlva úgyis távozik trónörökös-barátjuk útjából, és akkor jön az aranyélet. Rockingham halála után a helyzet azonban gyökeresen megváltozott: egy nagy pártot, melynek mérsékelt programra van szüksége, nem lehet színház utáni vacsorákkal összetartani. Fox egész életében szűk arisztokrata körben mozgott137 , ahol haszonleső barátok tömjénezése övezte. Ez nem segítette, hogy kialakuljon benne a felelős — és dörzsölt, messzire látó — pártvezér személyisége. Könnyen felfortyant, szabadjára engedte haragját, cselekedeteit gyakran pillanatnyi gyűlöletek vezérelték. Nem mindig volt jó taktikus, és szinte sohasem volt jó stratéga: még akkor sem alkalmazta pl. a 18. századi politikusok kedvelt eszközét, a patronálást, amikor megtehette volna: a rövid időszakokban, amikor kormányon volt, nagyon kevés hívét juttatta hivatalhoz vagy ranghoz. Ezt sokan kifogásolták.138 Még nagyobb baj, hogy a tanácsokra sem hallgatott, pedig kiváló elmék álltak rendelkezésére. Erről maga Burke is panaszkodott.139 Felelőtlensége abban is megmutatkozott, hogy bár választási hadjáratait és propagandáját a whig nagyok pénzelték — lévén, hogy neki magának csak adósságai voltak — pont 1783 végén, a sorsdöntő India-vita140 és a puccs idején tette kockára egyik legfontosabb támogatójához, Devonshire hercegéhez fűződő barátságát azzal, hogy elszerette a herceg feleségét. A király ellenszenvének ostoba kihívása pedig élete legrosszabb húzásának bizonyult. Tipikusan könnyelmű, rokokó figurájára rendkívül jellemző volt az erkölcsi cinizmus: 1784 februárjában, amikor a Pitt ellen elkövetett (fentebb már említett) merénylet kapcsán egyértelműen rá terelődött a gyanú, szemrebbenés nélkül azt hozta fel alibinek, hogy „Mrs. Armistead-el voltam az ágyban, és ezt az illető hölgy kész bármikor tanúk előtt igazolni,"141 Az 1790-es évek közepére Fox magánélete visszafogottabb, tisztességesebb lett. Mrs. Armistead-ből Mrs. Fox lett, és visszavonultak St. Anne's Hill-be, egy csöndes vidéki házba. Kedélyes természetét azonban megőrizte, és a 19. századra egy tiszteletreméltó, elbűvölő és művelt úriember képe hagyományozódott. Ez idézte elő azt, hogy az 1830-as évekig whig körökben egy olyan Fox-kultuszt áfeleségül (vagy legalább szeretőül) adni a sógornőjét, hogy befolyást gyakorolhasson rá. Id. Dorothy Marshall: Eighteenth-Century England. Harlow, Longman, 1989. 521. 137 Még 1794-ben is a párt 55 tagja közül 25 arisztokrata-rokon, pedig ez Fox pályáján a legradikálisabb időszak. Id. Mitchell, 251. 138 Mitchell, 250. 139 Mitchell, 250. 140 1783-ban lejárt a Kelet-India Társaság szabadalomlevele, parlamenti törvénnyel kellett azt megújítani. A javaslatot Fox dolgozta ki, mely tartalmazta az ú.n. kettős igazgatás rendszerét. Ez fontos reform volt:azt jelentette, hogy India területének politikai irányítása a Társaság kezéből a brit államéba kerül. A törvényjavaslat szépséghibája az volt, hogy név szerint tartalmazta az államigazgatással megbízott személyek listáját, akik történetesen mind Fox közvetlen barátai lettek volna. Emiatt az ellenzék élesen támadta a javaslatot, bizalmi kérdést csinált az ügyből, és a király támogatásával 1783 decemberében sikerült a Fox-North koalíciót megbuktatnia. A kettős igazgatást egyébként 1784-ben a következő kormány (William Pitt vezetésével) lényegében változatlan formában bevezette. (Fox barátait természetesen mellőzték.) Id. John Cannon: The Fox-North Coalition. Crisis of Constitution, 1782-4. Cambridge, University P, 1969. 106-144. (alábbiakban Cannon) 141 Ayling, 128.
