Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 735 whig" névvel is illetni. Ez kissé megtévesztő, mivel eddig ezzel a névvel csak Fox szűk körét jelölték, amelynek létszáma 1782 elején mindössze 13 főből állt.123 Érdemes megjegyezni, hogy ha bepillantunk a parlamenti szavazásokról készült és fennmaradt listákba12 4 , némileg egymásnak ellentmondó adatokat találunk a Foxiták létszámáról. E listákról a pártállást nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hiszen csak az derül ki, hogy valaki mely javaslat mellett vagy ellen szavazott. A magánszemélyek által feljegyzett listák néha célra törőbbek, nyilván jobban sarkították a pártállást, de általában túlzottan optimisták voltak. Ilyen listát hagyott ránk Bürke12 5 és John Robinson, aki a North-kormány „kampányfőnöke" volt 1780-ban.12 6 Mitchell számításai szerint így 1784 márciusában Fox biztos támogatóinak száma 84 fő.127 John Robinson 1783. márciusában 89 főre teszi a Foxitákat, I. R. Christie azonban, az adatok más összevetése alapján 77 főt becsül.128 Mitchell végül is, mindent összeszámolva, a Rockingham-Fox-féle párt „kemény magját" 104 főre teszi.129 Bürke listája ezen kívül még további 35, félig-meddig független, de általában Foxot támogató személyt sorol fel. Ezek olykor kinyilvánították eltérő véleményüket, de 1783-84 sorsdöntő fordulóján szilárdan Fox mellett álltak. Bürke ezeket „független whig"-eknek nevezi. A francia forradalom és a háború kitörése miatt átstrukturálódott az angol politikai élet, így 1794-re a csoport létszáma 55 főre olvad.130 A párt legnagyobb sikerét 1782. márciusában érte el: a király North lemondása után Rockinghamet kérte fel kormányalakításra. Ez a felkérés azonban csúf kelepcét rejtett. A királynak nem tetszett Rockingham pártjának meghatározhatatlan viszonya a radikális reformerekhez. Ezért a kormányalakítási felkérést ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Rockingham köteles lesz bevonni kormányába az ellenzék egy másik frakcióját, Lord Shelburne131 pártját. Shelburne pártjáról alább részletesen lesz szó, most csak annyit érdemes róla megjegyezni, hogy legalább annyi köze volt a radikálisokhoz, mint Rockinghamnek, a király azonban személyét inkább el tudta fogadni. A kormány létrejött, és több fontos reformot bevezetett, megkezdte a béketárgyalásokat Amerikával. A miniszterek között azonban az első pillanattól kezdve súlyos személyes ellenszenv alakult ki. 1782. július 1-én Rockingham hirtelenül és váratlanul meghalt. Rockingham még együtt tudta tartani a titokzatoskodó Shelburne-t és az ingerülten acsarkodó Foxot, de már halála napján felrobbant a kormány. A király Shelburne-t nevezte ki miniszterelnöknek, és a vérig sértett Fox, legközvetlenebb híveivel azonnal kilépett a kormányból.132 Különös helyzet állt elő: Rockinghamet és kollégáit senki sem 123 Mitchell, 249. 124 1782-84. között összesen 14 ilyen lista maradt fenn, tehát ez korántsem teljes. Id. Mitchell, 270-291. 125 Mitchell, 241. 126 John Robinson: Parliamentary Papers, London, Offices of the Society, 1922. 66. 127 Mitchell, 241. 128 Christie: End, 212 129 Mitchell, 242. 130 Mitchell, 247. 131 William Petty, 2nd Earl of Shelburne, majd 1st Marquis of Lansdowne. 1782-1783 fordulóján miniszterelnök. 132 A napokon át tartó kormányalakítási vitákról ld. Foord, 375-377.
