Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
70 OROSZ LÁSZLÓ részéről biztos hátországát érezhette hazájában sokat támadott népiségtörténeti kutatásainak. Mindez a jövőre nézve tudományos kapcsolatuk elmélyítésének lehetőségével kecsegtetett. Néhány hónappal később Valjavec már a 2. évfolyam megjelenéséről számolhatott be8 6 , mindjárt újabb magyarázkodásra kényszerülve azonban, minthogy ismét akadt a lapban olyan tanulmány, amely konfrontativ alapgondolatával nehezen illeszkedett a szerkesztő által a külvilág felé propagált békés véleménycsere koncepciójába. Coriolan Petranu román művészettörténész cikkéről van szó87 , mely a „nemzeti művészet" kategóriájának a (történeti magyar államterületre utaló) „politikai nemzetfogalom" számára való kisajátításával vádolta meg a korabeli magyar művészettörténet-írást.8 8 „Petranu professzor tanulmánya — vélte Valjavec — némiképp polemikus. Hekler professzorral8 9 azonban már megállapodtam, hogy a következő évfolyamban kifejti a magyar álláspontot e tekintetben."9 0 Petranuval Mályusz is külön foglalkozott a budapesti egyetemen a népihatalmas anyaggyűjtés értékét nem befolyásolja." A kötetnek a Südostdeutsche Forschungenben történő bemutatása azonban épp a körülötte zajló kiélezett viták ill. a magyar történettudomány egymással szemben álló táborai között vívott harcnak sajnálatos módon rajta lecsapódó hullámai miatt rendkívül kényes feladatnak ígérkezett. A valóban értékes kötet bemutatására éveken át senki nem vállalkozott. A recenzió végül (M. Schwartz tollából) jelentős késéssel jelent meg (Südost-Forschungen 6 (1941), 687-688.), s a munka bizony többet érdemelt volna. Az alapvetően pozitív hozzáállású ismertetés langyos végkövetkeztetése: „Ha a szerző nem is minden felállított tézise akceptálható maradéktalanul, [...] állításai mint tudományos kutatási eredmények komolyan veendők." 86 Valjavec-Mályusz. München, 1937. VIII. 6. 87 Begriff und Erforschung der nationalen Kunst. In: Südostdeutsche Forschungen 2 (1937), 74-88. Coriolan Petranu (1893-1946) a kolozsvári egyetem művészettörténet-professzora, az erdélyi románság építészetének (fatemplomok) szakértője. 88 ,A nemzeti művészet — érvel e helyütt Petranu — egy nemzet művészete, mégpedig olyasféle, amely bizonyos megkülönböztető jegyeket hordoz más nemzetek művészetével szemben. így hát szükségessé válik, hogy a nemzet fogalmát tisztázzuk, azaz az áttekinthetetlen sokaságból egy számunkra használható definíciócsoporthoz csatlakozzunk. Elvileg egy olyan definícióra van szükségünk, mely semelyik nemzetnek nem okoz méltánytalanságot nemzeti művészete tekintetében. Egyetértünk abban, hogy a nemzeti művészet határai nem feltétlenül felelnek meg az egykori és mostani államhatároknak. Ezért nem szabad a politikai államot és a politikai nemzetet, hanem csak a népit, az etnikait, mint természet adta egységet kiindulási pontként és 'súlypontként' felfognunk. [...] A nemzet fogalmi meghatározása azért volt szükséges számunkra, hogy elkerülhessük azt a hatalmas méltánytalanságot, miszerint egy többnemzetiségű állam minden művészeti terméke a 'politikai' nemzet fogalma segítségével egyetlen nép sajátjaként értelmezhető. Az ilyesféle interpretáció [ti. a Petranu által igényelt nemzetfogalom - O.L.] pl. a magyar művészettörténetben sajnos még mindig nem létezik." (Az igazi polémiát a magyar művészettörténet-tudománnyal azonban csak Petranu következő cikke idézi elő: Die Renaissancekunst Siebenbürgens. Neue ungarische Gesichtspunkte und Umwertungsversuche. In: Südostdeutsche Forschungen 4 (1939), 307-338.) 89 Hekler Antal (1882-1940) régész, művészettörténész, az MTA r. tagja. 1917-18-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet igazgatója, 1918-tól a művészettörténet ny. r. tanára. Antik művészettel (főként görög szobrászattal) foglalkozott. 90 Valjavec 1937. III. 9-én kelt levelével kereste meg a tekintélyes magyar művészettörténészt, hogy a Petranu által erőteljes módon képviselt konfrontativ román művészettörténeti álláspontot magyar oldalról ellensúlyozza. Három éven át folytatott levelezésük során Hekler többször is konkrét és címmel alátámasztott ígéretet tett véleménye megfogalmazására. Valjavec sürgető felszólításai („mivelhogy nem óhajtanám a kívülállóban azt a benyomást ébreszteni, mintha nem engednénk a magyar álláspontot a lehetőségek mértéke szerint érvényre juttatni." Valjavec-Hekler. München, 1939. V 13.) rendre eredménytelenek maradtak, s 1939 tavaszán a levelezés megszakadt. Jól szemlélteti ez a magyar kutatás gyakorta érthetetlenül passzív és az I. világháború előtti országterület
