Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 729 dalmi, hitehagyott, renegát, hamis, rothadt, és még ki tudja hányféle whignek.83 Az újtory párt megalapítójának tartott Pitt élete végéig nem volt hajlandó elismerni toryságát. Paradox helyzet, de önmagát végig whignek vallotta.84 A whig fogalom jelentését azonban egyre sűrűbb homály kezdte fedni. A politikai közvélemény a 18. század végéig az 1689-es elvek alapján értelmezte a kétféle pártállást. Horace Walpole (aki egyetlen percre sem felejtette el az eredeti whig forradalmi hagyományokat, és ágya fejénél éjszakai olvasmánynak a Magna Chartát és az I. Károly elleni vádbeszédet tartotta85 ) a következőkben fogalmazta meg a toryság mibenlétét: tory az, aki támogatja a királyi előjogokat, és hajlik a királyi egyeduralom felé. Ez még akkor is áll, ha az illető magát whignek nevezi, és (mint pl. Lord North) eredetileg valóban whig. De — teszi hozzá — azok, akik az udvar oldalán állnak, igazából toryk. Bürke pedig Rockingham idején a következőkben határozta meg a whigség fogalmát: az a whig, aki az 1689-es alkotmányt fenn akarja tartani, az egyének és testületek törvényes jogainak védelmével, pl. a Képviselőházat is védeni akarja a királyi önkény ellen.86 A felosztás tehát nagyjából a század végéig ezen az alapon történt. Más kérdés, hogy nem volt egyetlen miniszterelnök sem (talán Bute kivételével) aki hajlandó lett volna elismerni, hogy ő egyértelműen a király embere. 1760-ban III. György trónra lépése több fontos változást idézett elő. Már jelentős politikusokkal kapcsolatban (Lord Bute, az idősebb Pitt) is kezdték a tory jelzőt alkalmazni, és nem is mindig a régi pejoratív éllel. Az 1760-as évek feltámadó radikalizmusa különös módon a toryknak bélyegzett politikusoknál talált támogatást, és nem a whigeknél. Tory és radikális azért áll oly közel egymáshoz, mert mindkettő többnyire kívülről törekedett befelé a whigek által monopolizált hatalomba, másrészt — Namier szerint — mert mindkettő temperamentumosán és kompromisszum-ellenesen viszonyult a dolgokhoz.87 A toryk — azon kevesek, akik bejutottak a parlament valamelyik házába — rendszeresen az ellenzékkel szavaztak, így találtak egymásra a radikálisokkal. Tipikusan ilyen, hol torynak, hol radikálisnak bélyegzett csoport a Chathamiták, és hasonlóan keverednek majd a nézetek az ifjabb Pitt űjtory pártjában - sőt, ez a vonal továbbvihető egészen Disraeliig. Az 1780-as évek válságában pedig még inkább összekuszálódik a kép: Lord North és az ifjabb Pitt után az egyébként radikális-szimpatizáns whig Fox néha meglepően ótory hangokat kezd megütni - legjobb példa erre a már említett régens-vita, ahol Fox magából kikelve védelmezte a walesi herceg előjogait. 1793-ban pedig az utolsó nagy, whignek már csak hagyományból nevezhető alakulat is darabokra hull.88 A whig párt szétesésével és talajvesztésével egy időben megerősödő Pitt-párt — amely maga mögött tudta majdnem húsz éven át a király biztos támogatását — a külső szemlélő számára valóban kezdett egyre inkább tory jelleget ölteni. 83 Foord, 329-330. 84 О 'Gorman:Tory, 21-37. 85 idézi: Butterfield, 28-32. 86 idézi: Hill, 3. 87 Namier, 184. 88 ld. részletesebben: Hill, 3., valamint- L. G. Mitchell: Charles James Fox and the Disintegration of the Whig Party. Oxford, Univ. P 1971. passim, (alábbiakban Mitchell)
