Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 727 1782. márciusában a North-kormánnyal, és 1791-ben, az Ocsakov-affér7 0 okozta külpolitikai válság időszakában a Pitt-kormánnyal is. Pitt azonban idejében észrevette a fenyegető helyzetet, és egy gyors váltással vissza tudta tartani a „menekülő patkányokat".71 E csoport nem kevés tehetséges adminisztrátorral és tisztségviselővel rendelkezett, de igazi vezéregyéniség nem emelkedett ki közülük. Parlamenti „karmesterük" a mindenkori miniszterelnök volt. Whigek és toryk A két régi pártcsoportosulás léte aligha vonható kétségbe, mivel a fenti két nevet lépten-nyomon használják. Mégis, az 1780-as évek brit pártstruktúráját nem lehet leírni a 19. századból ismert terminológiával. A whigség és toryság mibenléte később is okoz problémákat, de pl. Palmertson és Aberdeen, vagy Disraeli és Gladstone esetében eléggé világosnak tűnik a különbség. Korszakunkban a helyzet azonban tökéletesen zavaros: egyáltalán nem egyértelmű, kiket is értenek whig vagy tory alatt. A „whig" sokkal gyakrabban emlegetett fogalom, de mindig valamilyen pontosítással, pl.: Rockingham-whigek, Foxita whigek, vagy régebben mondjuk Old Corps-whigek. A „tory"-t sokkal ritkábban használták, de az egyes csoportok sohasem magukat nevezték meg vele, hanem egy másik — önmagát szintén whignek tartó — csoport becsmérlésére alkalmazták. Lord Chatham határozta meg klasszikus szentenciaként (szabad fordításban): Jó és rossz = whig és tory",72 Fentebb már említettük, hogy I. György trónra lépte után az Udvar és kormányzat köreibe csakis whig kerülhetett be. A torykat ráadásul a későbbiek során — nem is egészen ok nélkül — kollektive felelősökké tették a jakobita restaurációs kísérletekért. Róbert Walpole hosszú kormányzása idején kitúrták őket a központi kormányzatból.73 1715 és 1745-467 4 eseményei újra és újra megerősítették a toryk száműzését a politikai életből, akik ennek következtében viszszaszorultak a vidéki életbe.7 5 Egyes történészek (pl. John W Derry) megkérdőjelezik azt, hogy a toryk azonosíthatóak lennének a jakobitákkal, azt azonban kétségtelennek tartják, hogy Róbert Walpole miniszterelnök sokat fáradozott eme 70 Ocsakov egy kis kikötő volt a Fekete-tenger partján, melyet az oroszok ekkor foglaltak el a törököktől. A brit kormány jegyzékben tiltakozott, és az orosz csapatok visszavonását követelte. II. Katalin azonban nem vett tudomást a brit tiltakozásról. Ez szégyenletes kudarcot jelentett a Pittkormánynak, amelybe kis híján belebukott. 71 PareS, 87. 72 Archibald S. Foord: His Majesty's Opposition. Oxford, Clarendon, 1964. (alábbiakban Foord), 327. Chatham eredeti szavai: „There is a distinction between right and wrong and between Whig and Tory." 1770. november 22-i beszédéből, idézi: English Party Politics, ed. Alan Beattie. I. Vol. London, Weidenfeld and Nicholson, 1970. 63. 73 Frank O'Gorman: The Emergence of the British Two-Party System: 1760-1832. London, Edward Arnold, 1982. 44. (alábbiakban O'Gorman: Emergence) 74 A 18. század két nagy jakobita (Stuart-párti) felkelése. 75 Namier ezt vallja, de pl. Frank O'Gorman ezt a 18. sz-i toryk súlyos alábecslésének tartja. Szerinte az 1700-as évek első évtizedeiben még kb. 100 toiy képviselő maradt a Képviselőházban, ezek egy része kimondottan nagyvárosi választókerületből érkezett. Ezek csak a század közepére vesztették el alternatív párt-jellegüket: nem volt alkalmas vezérük, az üldözések pedig felőrölték őket. ld. O'Gorman: Emergence, 44-
