Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715
716 TANDORI MÁRIA és a London Evening Post-ot támogatta, pénzelte. A párt szimpatizánsai közadakozás formájában gondoskodtak a manőverek anyagi hátteréről. Ez a „tagsági díj" elég szép summát jelentett: Sheridan33 pl. évi 300 fontot fizetett.3 4 De nagyobb manőverek esetén (pl. a régens-kérdés35 körüli propaganda-hadjáratban) külön szponzorokat is kerestek.3 6 A 18. század végén a kormány fontosabb lapjai a következők voltak: a Star, Sun, True Briton, Observer, és a francia háborúk idején az Anti-Jacobin.37 Az ellenzéké volt többek között pl. a Morning Herald.38 Az 1789-ben, szintén kormánytámogatással létrejövő The Times azonban megőrizte független szellemét.3 9 A 18. századi politikai sajtóról el kell mondani, hogy még nem volt egy kifejezetten túlfinomult intézmény: a durva hangvétel, átlátszó tendenciózusság, harsány szenzációhajhászás és ferdítés obszcén karikatúrákkal és egészen komoly politikai elemzésekkel keveredett benne. A 60-70-es években a brit közélet John Wilkes 40 , az újságíró-képviselő botrányaitól volt hangos, e botrányok azonban erőteljesen előmozdították a kibontakozó szólásszabadságot. A máig nem egészen tisztázott személyazonosságú Junius 41 és pl. Edmund Burke42, a whigek nagy gondolkodója, kiváló, merész és mély politikai elemzéseket adtak, ugyanakkor voltak kevéssé meggyőző írások is. James Boswell43 írja le híres életrajzában, hogy a polihisztor, Dr. Johnson44 is foglalkozott parlamenti tudósítások írásával, és gondoskodott róla, hogy a whig kutyák mindig a rövidebbet húzzák". Maga Boswell jegyzi meg azonban, némi malíciával, hogy: „ki e tudósításokat olvasta, álmélkodva látta, hogy bár fényes szónoklatok és érvek csak az ellenzék részéről hangzottak el, s a kormány oldaláról csak hülyeségek és lapos 33 Richard Brinsley Sheridan (1751-1816) 1780-tól 1812-ig parlamenti képviselő, de sokkal inkább ismert polgári foglalkozása szerint: a kor legünnepeltebb színműírója és színházigazgatója volt. 34 Ginter, 423. 35 1 788 végén III. Györgyön az elmebetegség jelei kezdtek kiütközni. Mivel egy ideig nem volt biztos, hogy a király rendbejön-e, felmerült a régensség kérdése. A régensségre esélyes trónörökös azonban Fox barátja és Pitt gyűlölt ellenfele volt. Világos volt, hogy mihelyt a herceg kezébe kerül a hatalom, meneszti Pittet. Fox ezért tűzzel-vassal harcolt a régensség kimondásáért, Pitt pedig ellene. Pittnek volt szerencséje, mert a király 1789 elején váratlanul meggyógyult. Ld. Tandori Mária: The Regency Crisis and its Constitutional Consequences. England, 1788-89. = Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica. Tomus 105. 1998. 29-36. 36 Ginter, 424-427. 37 Dickinson, H. T.: Popular Conservatism and Militant Loyalism, 1789-1815.= in: Britain and the French Revolution, 1789-1815. 110. 38 Aspinall, 271. 39 Aspinall, 74. 40 John Wilkes (1725-1787) 1764-ben megfosztják mandátumától, börtönbe zárják. 1768-ban száműzetésben él, de megválasztják Middlesex képviselőjévé, amit hatalmas botrányok után el is foglal. 1774-1775-ben London Lord Mayorja. 41 Junius: valószínűleg Sir Philip Francis-t fedi ez a név (1740-1818) 1769 és 1772 között publikálta híres pamfletjeit, a kor valamennyi vezető politikusát célba vette. 42 Edmund Burke (1729-1797) a kor egyik legnagyobb politikus-teoretikusa, híres szónok. A modern konzervativizmus egyik megalapozója. 1765-től képviselő, a Rockingham-párt, majd Fox híve, 1793-ban, a francia háború kitörésekor átáll Pitt kormánya mellé. 43 James Boswell (1740-1795) skót földbirtokos, ügyvéd, aki elsősorban emlékirat-íróként ismert. Legfontosabb műve barátjáról, Dr. Samuel Johnsonról írt életrajza, de nagyon népszerű volt korzikai útinaplója is. (Life of Johnson, 1791., An Account of Corsica, 1768.) 44 Dr. Samuel Johnson (1709-1784) költő, esszéista, kritikus, újságíró, fő műve a Dictionary of the English Language, 1755., és a Lives of the Most Eminent English Poets, 1777-1781.
