Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Tandori Mária: Angol pártok és parlamenti csoportok az 1780-as években 715

ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK. 723 közhelyek hallatszottak, mégis, a vita következetesen mindig az utóbbiak javára dőlt el".4 5 A Times, de a kimondottan kormánypártinak tartott True Briton is számos nehéz percet okozott a kormánynak.46 A 90-es években autokratikusnak bélyegzett Pitt is kénytelen volt elismerni, hogy: „kevés eszközünk van, hogy kor­dában tartsuk a kiadókat"41 (ez alatt az újságok kiadóit és szerkesztőit értette). A rendszeres időközökben megjelenő sajtótermékek mellett nagy pénzek mentek el a pártok által nagyon kedvelt pamfletekre, mely a kor egyik legvirágzóbb mű­faja, és a közvélemény formálásának leghatékonyabb eszköze volt. Ezek jóval többe kerültek, mint egy-egy újság megvétele. A Morning Chronicle 1788-ban mindössze 200 fontot kapott48 , ugyanakkor az 1790-es években pamfletek kiadá­sára évente 8-12 ezer fontot különítettek el a civillistából.4 9 A pártok pamfletí­rásra olykor egész ,,team"-eket foglalkoztattak. 1785-ben az ellenzék összeszedte legtehetségesebb híveit, akik megalapították az Esto Perpetua Club-ot, mely saj­tókapcsolataik szervezőirodájaként funkcionált. A klub Thomas Becket — a walesi herceg udvari szállítója — könyvesboltjában kapott helyet. Valószínűleg ebből a körből származik a Rolliad, a kor leghíresebb gúnyvers-sorozata.50 Ezek az írások irodalmi minőségüket tekintve igen vegyes képet mutatnak, de a kör aktív tagja volt maga Sheridan is. A pamfleteket országosan terjesztették, ellentétben a la­pokkal, melyeknek nagy része csak London környékére jutott el. Támogatás persze nem csak pénz formájában érkezhetett. Az újságírók mindig roppantul örültek a „kiszivárogtatásoknak", vagyis különösebb mérlegelés nélkül leírtak mindenféle pletykát.51 A pártok — bár jelentőségük csekélyebb volt, mint a 19. század közepén, vagy manapság — lényegében a politikai hatalom megszerzésének fontos eszközei voltak. Ha valaki politikai karrierre vágyott, nélkülözhetetlen volt számára egy hűséges párt, lehetőleg minél nagyobb.5 2 A miniszterelnökséghez parlamenti több­ség kellett, de egyetlen párttal ezt a — legalább 50% plusz egy fős — többséget lehetetlen volt elérni. A pártok és kormányok sorsát végső fokon az döntötte el, hogy alsóházi vezetőjük mennyire volt tehetséges, vonzó személyiség és szónok: a szavazások kimenetele a függetlenek pillanatnyi hangulatától függött. A pártok vezérszónokainak állandó kihívást jelentett, hogy ők, vagy az ellenfél tud-e az adott ügyben több képviselőt maga mellé állítani. 45 Boswell: Johnson's Life. Idézi: Ferenczy Árpád: Az angol parlamenti szólásjog és fegyelem történeti fejlődése és jelen állapota. Bp. A szerző kiad., 1914. 18-20. 46 The Diaries and Correspondence of the Right Hon. George Rose, I. Vol. London, Bentley, 1860. 512. (alábbiakban Rose) 47 Earl of Stanhope: Life of the Right Ho. William Pitt, III. Vol. London, Murray, 1865. 255. (alábbiakban Stanhope) 48 Aspinall, 69. 49 Aspinall, 148. 50 A Rolliad 1784-85 folyamán a Morning Herald-ban jelent meg, címét egy John Rolle nevű devonshire-i képviselőről kapta, aki többször provokálta Foxékat. A sorozat egyik leghíresebb darabja Pitt hatalomra kerülésére vonatkozik: „A sight to make surrounding nations stare / A kingdom trusted to a schoolboy's care" ld. Stanhope, I. Vol. 282-288., Ginter, 433. 51 Aspinall, 183-197. 52 Kivételes esetben lehetett valaki miniszterelnök párt nélkül is, de ehhez a Korona támoga­tása kellett, valamint kiemelkedő képességek, mint pl. George Grenville esetében, 1763-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents