Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: ”A híre magával edgyütt megyén" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban 673

Tandori Mária ANGOL PÁRTOK ÉS PARLAMENTI CSOPORTOK AZ 1780-AS ÉVEKBEN Az 1680-as „Dicsőséges Fordulat"* és az 1832-es Reform Törvény közötti időszakot a brit történetírás az „angol Ancien Regime" néven tartja számon. Ez az elnevezés azt sugallja, mintha ez egy statikus, fejlődést nem mutató, mondhatni kissé unalmas korszak lett volna. Ma már bizton állíthatjuk, hogy ez nem igaz: izgalmas, sokszínű korszak volt ez, mély válságokkal és hatalmas sikerekkel tarkítva. A dolgozat témájául azért választottuk az 1780-as éveket, mert — 1689 után és 1832 előtt — ez volt az angol politikatörténet legjelentősebb „reformkora": az egy évre eső reformjavaslatok- és politikai hagyomány-teremtések számát tekintve az egész angol történelem egyik leggazdagabb korszaka ez.1 Az 1770-80-as évek fordulóján Anglia történelme egyik legmélyebb válságát élte át. Az amerikai kolóniák lázadása és függetlenségi háborúja — melyet a korabeli angol közvélemény borzalmas polgárháborúnak, gyilkos és értelmetlen testvérharcnak tartott — mély gazdasági, de még sokkal mélyebb politikai és tudati válságot idézett elő. E válság egyik sajátos eleme az volt, hogy a 18. század végére az angol politikai közvélemény szemében már általános kultusz tárgya volt a brit alkotmány, melyet páltállásra való tekintet nélkül mindenki egyértelműen a „legtökéletesebb emberi alkotás"-nak tartott (ezek éppenséggel III. György király szavai).2 Ezért féltékenyen figyelték a legcsekélyebb változásokat is, melyek befolyásolhatták az alkotmány szent gépezetét, érzékeny egyensúlyát. Ez a gondolkodásmód vezetett ahhoz a sajátos jelenséghez, hogy amikor az 1770-es évek legvégén kezdett nyilvánvalóvá válni az amerikai vereség, az angol politikai közvélemény figyelme az alkotmány felé fordult, és a háborús vereség okait az alkotmány „torzulásában" kezdték keresni. Az alkotmány felé irányuló aggályos figyelem segített is az angoloknak kilábalni a válságból: az alkotmány torzulásait kutatva sorra fedezték fel a politikai vezetés és a jogrend visszásságait, és a legkülönfélébb reformok kidolgozásába kezdtek. Ez persze nem ment viták, éles ellentétek, pártharcok nélkül. Ugyanekkor azonban már nyilvánvaló tény volt, hogy a politikai élet centruma a parlament Képviselőháza. A politika minden * A közkeletű „Dicsőséges Forradalom" kifejezést Urbán Aladár professzor úr javaslatára helyettesítettem a „Dicsőséges Fordulattal"-tal. Ez a megnevezés megfelel az esemény vértelen és „rendszerváltó" jellegének. 1 A politikai reformokról ld. részletesebben: Tandori Mária: A reformmozgalom irányzatai a brit parlamentben az 1780-as évek elején = Aetas, 1994/4. 72-106., illetve и.о.: Hitek és tévhitek: a „Korona káros befolyása" Angliában a 18. század végén = A modern politikai gondolkodás kezdetei / Szerk. Kukovecz György. Szeged, JATEPress, 1999. 121-128. 2 Idézi: A. V Dicey: Bevezetés az angol alkotmányjogba. Bp. MTA, 1902. 2-3.