Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: ”A híre magával edgyütt megyén" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban 673
Sípos Ferenc „A HÍRE MAGÁVAL EDGYÜTT MEGYEN" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban Felér egy közvélemény-kutatással! - mondhatnánk némi túlzással az alább közölt forrásról. A háromszáz évvel ezelőtt papírra vetett szöveget olvasva azért alakulhat ki ilyen érzés, mert a tanúk vallomásaiban vélemények (Rákócziról, a kuruc hadseregről, a küzdelem esélyeiről, a táborban történtekről) sorjáznak, s ezek összeszámlálhatok, csoportokba rendezhetők, táblázatokba foglalhatók. Rákóczit azonban nem a vélemények érdekelték: a kérdőpontok tanúsága szerint azt akarta megtudni, hogy kik voltak a hamis hírek terjesztői, kik szegültek ellen parancsainak. A Máramaros vármegyébe1 küldött „kérdező biztosok" tehát nem garantálhatták a névtelenséget, s a kiválasztott tanúk köre se tekinthető reprezentatív mintának! Rákóczi instrukcióját nem ismerjük, az elkészült dokumentumból visszakövetkeztetve Buday Zsigmondnak és Aszalay Ferencnek az öt koronavárost (Máramarossziget, Huszt, Hosszúmező, Técső, Visk) kellett felkeresnie. (Mivel Visken nem jártak eredménnyel, helyette egy faluban, Bedőn tartottak kihallgatást.) Talán azért esett a választás a nagyobb népességű városokra, mert Rákóczi gyors eredményt akart, netán itt tartotta elérhetőknek a hamis hírek terjesztőit. (A két megbízottnak szerencséje volt: Máramarosszigeten épp vármegyegyűlést tartottak, így kapcsolatba léphettek a hivatalban lévő tisztikarral — alispán, szolgabírák, esküdtek — is, Huszton pedig a Rákóczi táborába induló nemesi felkelőkkel is találkozhattak.) Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a tanúvallatási jegyzőkönyvnek nemcsak a tisztázata,2 de a fogalmazványa3 is megmaradt. így megállapítható, hogy 1703. szeptember 24. és október 8. között összesen 184 személy tanúskodott. (Pontosabban: Visken a főbíró, a jegyző és még néhány esküdt — akiktől elvárható lett volna, hogy válaszolni tudjanak a feltett kérdésekre — semmit se vallott. E 1 Területét tekintve (10.000 négyzetkilométer) a történelmi Magyarország egyik legnagyobb vármegyéje volt. Az önálló erdélyi fejedelemség létrejötte óta Erdélyhez tartozott. A Rákóczi-szabadságharc időszakában nem jutott jelentős katonai és politikai szerephez, fontosak voltak viszont a sóbányái, az ezekből származó jövedelem nagyban hozzájárult a kuruc hadsereg megszervezéséhez, ellátáshoz. A tiszaháti felkelők első ütközetüket Máramaros vármegyében, Dolhánál vívták. Bánkúti Imre: Iratok Máramaros vármegye történetéhez, 1703-1711, Új Történelmi Tár, 3. Budapest, 1992. (a továbbiakban: Bánkúti, 1992.) 7-8. 2 MOL A Rákóczi-szabadságharc levéltára. G. 16. Munkácson maradt rész, 35. doboz: I. 2. f. Erdélyre és a Partiumra vonatkozó iratok, nro. 103. fol. 204-223. 3 Uo. (szám nélkül) fol. 224-240.
