Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Sípos Ferenc: ”A híre magával edgyütt megyén" Tanúvallatás Máramaros vármegyében 1703-ban 673
674 SÍPOS FERENC tanúk az iratban nem kaptak sorszámot, a fenti számban nem szerepelnek. Az összes meghallgatott személy tehát 190 körüli lehetett!) A fogalmazványban sorszámmal ellátott 184 tanúból4 89 egyetlen kérdésre se tudott válaszolni. A tisztázatban 121 tanú szerepel, közülük 26 adott nemleges választ az összes kérdésre. (A két kézirat szövege a 46. tanú vallomásával bezárólag megegyezik. Aszalay Ferenc, ő látta el az írnoki teendőket, a tisztázat elkészítésekor kezdetben a nem válaszolókat is mind szerepeltette, később már válogatott köztük,5 végül pedig — a Bedőn felvett résznél — mindegyiküket6 kihagyta. Nyílván az lehetett a szándéka, hogy a fejedelemnek benyújtandó tanúvallatási jegyzőkönyvben ne legyen túl sok értékelhetetlen vallomás, ugyanakkor a végzett munka nagyságát érzékeltetendő igyekezett megfelelő számú tanút felvonultatni.) A továbbiakban az összes kérdésre nemleges választ adó tanúvallomásokkal nem foglalkozunk, csak a 95 értékelhető vallomást elemezzük. Rákóczi megbízottai Máramarosszigeten 43, Huszton 15, Hosszúmezőn 9, Técsőn 20, Bedőn 8 tanút hallgattak ki: összesen 65 nemest, 2 egyházi személyt (nekik nem kellett esküt tenniük, tiszta lelkiismeretükre hivatkozva vallottak!), 13 szabadost, 5 polgárt, 5 jobbágyot és 5 olyan személyt (2 katonát, 1 katonafeleséget, 1 kocsmárosnőt és 1 féijes asszonyt), akiknek a társadalmi jogállása nem derül ki a felvett jegyzőkönyvből. A nemek aránya: 4 nő (1 özvegy, 3 férjes asszony) és 91 férfi! A tanúk nemzetiségi összetétele megállapíthatatlan, csak annyit tudunk, hogy ketten (a 7. és a 8. tanú) román nyelven tettek vallomást (a vármegye egyik esküdtje tolmácsolt, aki ilyen minőségben külön esküt tett). Ruszinok, oroszok is éltek Máramaros vármegyében, rájuk mint hírforrásra több helyen hivatkoznak a tanúk. A megkérdezett 95 tanú közül csak egy tudott mind a hét feltett kérdésre válaszolni, hat kérdésre ketten feleltek, nem volt olyan, aki öt kérdéshez szólt volna hozzá, négyre hárman, háromra tizenegyen, kettőre huszonhatan és egyre ötvenketten reagáltak. (1. számú táblázat) A 95 tanú összesen 168 választ adott a lehetséges 665-ből. Legtöbben (54) az első kérdésre tudtak válaszolni, legkevesebben (7) a negyedikre. A második kérdésre tizenhármán, a harmadikra tizenegyen, az ötödikre huszonhatan, a hatodikra huszonhármán és a hetedikre harmincnégyen feleltek. (2. számú táblázat) Mivel hamis hírek terjesztői után nyomoztak Rákóczi emberei, próbálták felderíteni, hogy milyen forrásból származnak az információk. A tanúk többnyire elzárkóztak, kitérő válaszokat adtak: nem tudják, kitől hallották; közönséges hír volt, mindenki beszélte; nem emlékszik; nem érdekelte a hír, mert tudta, hogy hamis; a tanú hírben nem gyönyörködő ember, ezért nem jegyezte meg, hogy ki mondta. A megjelölt hírforrások ezek voltak: técsői paraszt ember; katona; oroszok a Verhovinán; jobbágyok beszélték saját földesuraik felől; a táborban járt, Rákóczihoz kérvényt benyújtó jobbágyok; saját tapasztalat (járt a kuruc táborban); egy asszony, aki a táborból jött; valaki hozta a táborból a hírt egy nemes úrnak, de a kulcsár is jelen volt, ő adta tovább; egy kocsis felesége, aki a táborból jött; Mára-4 A 132. tanú után a 134. vallomása következik! Ezt a számozási hibát azonban helyreüti az, hogy a 146. és a 147. tanú vallomása közzé, számozás nélkül, fel van véve még egy tanú vallomása. 5 Csak tizenkettőt vett fel az ötvenötből! 6 Összesen húszat!
