Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Gecsényi Lajos-Tatjana Guszarova: A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között 653
672 GECSÉNYI LAJOS-TATJANA GUSZAROVA felismerhető az önálló hivatalnoki mivolt — olykor már több generáción át kitapintható — körvonalazódása. Miközben Pozsonyban a tisztviselők többsége korábbi működését tekintve még gyakran közvetlenül kötődött valamely rendi vagy egyházi főméltósághoz, ez itt sohasem voltjellemző.12 4 Sokkal inkább érvényesült az a szempont, hogy a vezető tisztviselők között a vidékről származó, az uralkodóhoz hű, meggyőződéses katolikus nemesek legyenek a meghatározóak.12 5 Olyanok, akik közép- vagy felsőfokú tanulmányaik során szerzett tudásuk, különböző kisebb posztokon elsajátított gyakorlati ismereteik, jártasságuk révén emelkedtek ki a nemesek névtelen tömegéből, és már rendelkeztek azzal a képességgel, hogy biztosítsák az apparátus működéséhez szükséges szakszerűséget és mobilitást. Azaz érvényre juttassák az újkori modern hivatalnokság fontos kellékeit. Megélhetésüket a viszonylag csekély fizetésen és az alkalmankénti rendkívüli jutalmakon (PL. Holló: 3000, Bélaváry: 5000 rajnai forint) felül a szolgálatuk elismeréseként kapott kisebb birtokadományok, valamint a tisztségükkel összefüggő alkalmi előnyök (pl. dézsmabérletek megszerzése) jelentették. Hivatali befolyásuk súlyát mutatta, hogy a birtokokat olykor nem is az uralkodó, vagy a nádor, hanem, itt a határvidéken, akár a szomszédos erdélyi fejedelem kegye juttatta a számukra (Cherney, Bélaváry, Vas). Ez természetes következménye volt annak, hogy a királyi és a fejedelmi hatalom (utóbbi esetében egyben magán birtokosi érdek) gyakorta szoros egymásutániságban vagy éppen egymásmellettiségben volt jelen. így, bár életmintáik és életkörülményeik, családi kapcsolataik alapvetően a hagyományos helyi nemesi társadalomhoz kötötték őket, ez csupán hátteret jelentett, lehetővé tette számukra az átjárást a rendi világ bizonyos struktúrái (megyei tisztségek) és az „állami" hivatalnoki lét között.12 6 A meghatározó azonban kétségkívül az utóbbi, mint a személyes felemelkedés és létbiztonság forrása volt.12 7 Ez garantálta, hogy az uralkodó iránti hűségük még a 17. században oly gyakori konfliktusos helyzetekben sem forgott kockán, nem befolyásolta őket döntéseikben. 124 Erről lásd Gecsényi Lajos: A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről (A Magyar Kamara vezetői és tanácsosai a XVI. században) címmel 2003 folyamán megjelenő tanulmányát. Magyar Századok. Tanulmányok Kosáry Domokos tiszteletére. Osiris, Budapest, 2003. 125 Vö. Fallenbüchl Zoltán i. m. 197. 126 A polgári életforma vonzását illetően, miután a koraújkori Magyarországon a városi polgárság csekély számú elitje maga is a nemességbe való beépülést tekintette a felemelkedés egyetlen lehetőségének, a hivatalnokok jószerével még alternatíva elé sem kerültek. Ami természetesen a legkevésbé sem zárta ki a városban lakást, vagy az ún. nemes-polgársággal való rokoni kapcsolatokat. 127 E helyütt csak jelzésszerűen szeretnénk utalni a Német Birodalom egyes tartományaiban érvényesülő, alapjaiban hasonló fejlődési folyamatok aktuális áttekintésére. Heinz Schilling: Aufbruch und Krise. Deutschland 1517-1648. Siedler Deutsche Geschichte.(Berlin, 1998) с. munkájának megfelelő részeire (317-326.)
