Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKE ALKUDOZÁSAI 647 vényébe, szabadságába meg nem bántott, kinek igazságát mind az világ dicséri, áldja magasztalja, mert ragaszkodtak volt hozzája az keresztények mint édes aty. jokhoz. Az ő halála után osztán az végbeli pasák bégek, agák friggyel nem gondoltak, hanem egyszer és másszor is hol várakat, hol14 1 kastélyokat, városokat és falvakat az keresztényektől elragadozván, földjüket rablották, égették és pusztították, kiért annyira elkeseredtek az keresztények, hogy ugyan elszánták magukat, hogy immár az békességre az ottomán nemzetséggel14 2 igen nehezen mehetnek, holott látják azt, hogy akármit végezzenek, semmit az törökök meg nem vallanak, sőt azt mondják az keresztények, hogy azóta az igazság és az hit az török között14 3 megállott, mióta Szülejmán szultán megholt, mert mindent, amit végeznek hitük ellen felbontanak, és azért lött attúl fogva minden veszedelme, kára, romlása és pusztulása az hatalmas császárok birodalmának.14 4 Ha pedig az14 5 hatalmas császárnak az akarata, és Nagyságodnak jó kedve vagyon hozzá, hogy az békesség meglegyen közöttünk, mi a szerint kívánjuk azt amint az nagy szultán Szülejmán császár adta volt az országot Magyarország részeivel egyetemben az megholt János király fiának, mikor őtet Budáról kiküldte, azaz hogy az Tiszáig és az Dunáig való darab földet Gyulával, Temesvárral, és egyéb apró kastélyokkal, városokkal egyetembe neki engedte, és adta volt. Az adó is akkor csak ötezer arany forint volt, mely földet osztán mind az császárok ahdnáméja ellen, és hírük nélkül foglaltak el az pasák és bégek és az adót is14 6 azok növelték feljebb. Azért mi azt kívánjuk14 7 hogy mind az határ az Dunáig és Tiszáig legyen, s mind pedig az adó az148 régi mód szerint legyen. Annak felette az két oláh országot, Moldvát és Havasalföldet, mivel hogy mindenkor innen Erdélyből oltalmazták, mostan is az hatalmas császár engedje nekünk azokat Erdélyhez, hogy azokba mi tegyünk vajdákat, és az több keresztényektől14 9 oltalmazzuk és mindegyiktől esztendőnkint tíz ezer tallért adjunk15 0 ő hatalmasságának. Mert ha úgy nem lészen az több keresztények mindutalan belekapnak és teljességgel pusztulása következik annak az két országnak, úgy annyira, hogy sem az hatalmas császárnak, sem egyebeknek semmi haszna nem lészen belőlük15 1 az mi kár pedig mind egyfelől, mind másfelől eddig lött, azt mind az hatalmas császár smind mi elszenvedjük. Az tatárokkal is pedig mint szinte az törökökkel állandó békességük legyen. Nagyságod15 2 immár értvén az mi kívánságunkat így törekedjék az hatalmas császárnál felőle. Mert az hatalmas császárnak nem valami gyalázatjára, hanem ő hatalmasságának nagy dicséretire, birodalmának csendességére, épülé-141 Lehúzva: városokat 142 Lehúzva: semmiképpen vagy 143 Lehúzva: elállott 144 Lehúzva: kit hogy Nagyságod jobban elhihesse értekezzék még az hodzsákkal, ők sem mondanak ennél különbet, hogy minden veszedelemnek ez az oka. 145 Lehúzva: az 146 Lehúzva: ugyan a szerint növelték 147 Lehúzva: azt 148 Lehúzva: előbbi 149 Lehúzva: ellen 150 Lehúzva: készek vagyunk adni 151 Lehúzva: is 152 Lehúzva: azért
