Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603

ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKE ALKUDOZÁSAI 639 parancsolatja ment hozzád, én is Nagyságodnak levelet írtam, kérem is Nagyságodat, hogy aminemű hűséggel eddig az portához voltál, ezután is ahhoz tartsd magadat és aki az hatalmas császárnak barátja, annak barátja, és ellenségének ellensége legyen Nagyságod, és az ű hatalmassága parancsolatjához tartsd magadat. Gondolkodjék Nagyságod, most az ideje, mert azután ha valami történik hiába való osztán az gondolat. Őrizd magadat, hogy kárt ne vallj, azon légy, hogy az hatalmas császárnak igazán szolgálj. Az hatalmas császár előtt becsülésed lészen, és a többi. CÍMZÉS: Interpretatio litterarum Mehmed pasae per Muztedan chiauzium 14 die maii anno 1595 allatarum 7. sz. 1595. április. Ferhád nagyvezér Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek Gyulafehérvárra OSZKK Fol. Hung. 934, ff. 41r-v, 42v. Másolat Köszönetemet szolgálatomat ajánlom neked Báthory Zsigmond erdélyi vajda mint barátomnak, Isten adjon minden jót. Erről akarék írnom, hogy ennek előtte az erdélyi vajdák, kik te előtted voltak, mindenkor hűséggel voltak ide az fényes portához, semmi gonosz szándékuk nem volt hozzánk, hanem ez ideig engedelmesek voltak az hatalmas császárok parancsolatjához. Tudod azt is, hogy mind az havaselvi, és mind az moldvai vajdák ezelőtt adót adtak az hatalmas császárnak, annak felette adósok is voltak, és két esztendőbeli adó vagyon rajtok, kik be nem szolgáltattanak, kivel tartoztak volna, de arra nem volt gondjuk nekik. Mi azt megértettük, hanem valami népet szerzettek melléjük, ti is azoknak példájukat követvén, egy akaraton vagytok velük, sőt amennyi népet az oláh vajdák kívántak, annyit küldöttetek oda mind Erdélyből, s mind Magyarországból. Megtudtuk, hogy elhajlottatok tőlünk, ki ha úgy vagyon, nem illik hozzátok; valamennyien vagytok, mindnyájan készen vagytok az gonoszságra, és az hatalmas császár birodalmába kárt tettetek, kincset, és egyéb marhát elvittek, szép gulyákkal egyetemben oda Erdélybe küldték. Mostan is azonképpen attól meg nem szűnnek, hanem égetik, rabolják az hatalmas császár birodalmát. Az hatalmas császár engemet az vezérségre, és szerdárságra rendelt, és megadta nekem, hogy az két oláh vajdát, és egyebeket is, akik ő hatalmasságát elárulták, megbüntessem. Az Úristen velünk lévén, mentül hamarébb lehet az két oláh országra indulok, és meg is fogom űket, s megbüntetem, ha az Úristen kezünkbe adja űket oly kínnal öljük meg, hogy az több ellenségünknek is példa legyen. Ha pedig azok az két vajdák oda Erdélybe szaladnak előttem, azok pénzét, marhákat, és az hatalmas császár kincsét, és az gulyákat is, melyeket mind oda Erdélybe vittek, ha én kezembe nem küldöd azokat, akkor tudom, hogy igaz lészen az, amit felőletek szólottak, és ha ezt meg nem cselekeded, én is az hatalmas császár hadával Erdélyországra reá megyek, és az vajdákat elviszem tűletek, és akik az hatalmas császárt elárulták, azokat is erősen megbüntetem, és mind elpusztítja Erdélyt az sok nép, és az