Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603

ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKE ALKUDOZÁSAI 637 nem békélsz meg vele, miért nem küldesz levelet neki, mentenéd magadat, hogy nem méltatlanul cselekedtél. Isten irgalmazzon szultán Szülejmánnak, a ti atyátoknak, ki Budát megvötte, azután Tömösvárat, azután Szolnokot, Erdélynek is határt hagyott, kiről Halul bég deftert írt volt. Torma emin mostan én kezemnél vagyon. VilaticstóK?) amikor Musztafa aga íródeákja vala az szolnoki szpáhiknak, és az ő maga szolgáinak háromszáz falunál többet osztogatott el, az defterbe penig azt írta, hogy puszta az a hely. Jenőtől Krassóban Oszmánék ötven falunál többet bírnak, az mikor penig az erdélyi falukat rabolták meg, némely rabot az pasának, némelyet az bégnek adtak, és így sem az pasák, sem az bégek meg nem büntették őket az rablásért. Én egynéhányszor mondtam, hogy ne cselekedjék, de ők semmit nem gondoltak vele. Tudom, hogy ti is mondtátok azt, hogy miért adunk adót az hatalmas császárnak, ha így rabolják falunkat, sok erdélyi nemest is megöltek, ihon immár mitőlünk elhajlottatok, nem egyébért, hanem hogy Krassóban Musztafa és Oszmán ezt cselekedték. Ibrahim bég adta volt tanácsul Szinán pasának, hogy rajtatok kérjen százezer köböl búzát, százezer köböl lisztet, százezer köböl árpát, ti is azt izentétek volt, hogy negyven esztendőben sem terem az mi országunkban annyi, osztán százezer sót, százezer juhot, negyvenezer tehenet. Császár levelét is küldte tinektek, hogy Kállót megvegyétek, azaz én uram annyi élést kíván, kis széllel vízzel sem hozathatná el, nem hogy szekerekkel, hogy penig annyi élést nem adtatok, azért haragudt reátok. Azért ha akarjátok az Szinán pasa leveleit küldjétek Ferhád pasához, írjátok meg okát miért hajlottatok el, Ferhád pasa jó akarattal vagyon hozzátok, ne féljetek semmit, jó barátotok lészen ő nektek, nem megyen az ti országtokra, az én kedvemért békéljetek meg. Nagyságod tudja, amint mondám, írjátok meg dolgotokat, tudja ő is miben álljon dolgotok mert amennyi had most Ferhád pasával jő, ha mind levágjátok is, az másik esztendőben ismét amennyi jő, azt is ha levágnátok, az harmadikban is azután húsz avagy harminc annyi jő helyébe, de tinektek meg kell békélnetek. Ezután is jobb azért mostan, hogy se az országot, se magatokat el ne veszítsétek. Az is had álljon, ennek előtte Zsidóvár felől egy fehér szakállú ember, osztán egy ifjú legény, az ifjú Báthory levelével és az bírák levelével Szolnokba jött, Szolnokból Tömösvárra, onnét az szerdárhoz. Az azt mondta, hogy ő az császárhoz megyen, én is szintén Tömösvárra mentem, hogy szembe legyek vele, de nem találtam ott. Azt mondta, hogy az vén királynak rokonsága, de lássátok, írjátok Ferhád pasának, az levél semmit nem árt, én Nagyságodnak jóakaró barátja, szolgája vagyok, ki tudja az fejembe mi jő, énnekem is fiaim vannak, én Nagyságodtól jót várok. Mind az bégek sem tudták az Kegyelmed dolgát, de én jól tudom, azt is tudom, hogy bűnöd nincsen. Az szerdártól engemet kérjetek, hogy meg békéltesselek, minden dolgodat tudom, én jó barátod vagyok, károdat nem kévánom, ezt az dolgot sem csausz, sem más ember nem tudja, én tudom, az szerdártól is engemet kérjetek az megbékéltetésre. De az én uramhoz, az vezérhez úgy küldjetek levelet, hogy énnekem írjon az vezér, tejenői Dzsáffer bég Krassóban Oszmán szpáhit mindjárt felakasztassad, hogy az hatalmas császár hitét megszegte Erdélyországgal. Csak az szerdár írjon énnekem, meglátja Nagyságod, mit cselekedem, hogy az mely falukat Váradhoz bírtak ezután is oda bírhassák, oly barátságosan cselekedem. Az tömösvári pasának is írjon Ferhád pasa, hogy Musztafa béget ő is felakasztassa,