Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
630 KRUPPA TAMÁS játszott, hogy a tatár kán nem volt hajlandó engedelmeskedni a porta felhívásának,12 9 így Sztambul nem volt képes katonai nyomást kifejteni Erdélyre, hogy a moldvai, majd később a havasalföldi vajda példájára fogadja el a zászlót, és hódoljon be. Az események ugyanakkor egy új időszak eljöveteléről árulkodtak, amely változásokat szimbolikusan fejezi ki Bernádffy János 1597. decemberi tatárországi útja, aki a Gyulafehérváron megforduló tatár követ, Rüsztem aga társaságában utazott a Krímbe.13 0 Megbízása csak egy lényeges ponton különbözött a portai követekétől, hogy nem a szultánhoz, hanem a kánhoz küldték. Bernádffy követsége ugyanakkor a nyitánya annak a majdnem egy évszázadig tartó kölcsönös követjárásnak, amellyel az erdélyi diplomácia az amúgy sem nagy mozgásterét növelni próbálta. A portával, illetve most már a tatár kánnal is folytatott tárgyalások, és persze Báthory Zsigmond távozási szándéka miatt Rómában és Prágában veszni érezték a háború ügyét. Ennek megfelelően kezdett el közeledni a Habsburg álláspont az erdélyihez. Jóllehet még hónapoknak kellett eltelnie, de Carrillonak végül sikerült megegyeznie ura nevében a császárral. A feltételeket december 23-án foglalták írásba13 1 és küldték Gyulafehérvárra, ahol az április 2-ára összehívott országgyűlésen Báthory Zsigmond a rendek elé terjesztette és elfogadtatta az egyezményt.13 2 A fejedelem azonban néhány hónap múlva hazaszökött, mivel elégedetlen volt a cserébe kapott két hercegséggel. Visszatérésekor újfent alkalma nyílt megmutatni nem mindennapi tárgyalóképességét. Az 1597-es fegyverszünet megszegésének megbosszulására érkező Szaturdzsi Mehmedet, mint egykor Fráter György, addig fel tudta tartóztatni, amíg Várad védői Melchior Redern parancsnoksága alatt valamennyire fel tudtak készülni az ostromra. Várad ostroma a magyaroknak és a németeknek győzelmet, a félrevezetett szerdárnak pedig selyemzsinórt hozott. Összegzés Erdély és a porta kapcsolatai korántsem szakadtak meg 1594-et követően, hanem átalakultak. Sztambul hűtlen szövetségese újbóli meghódolását akarta elérni, amelynek érdekében a „legnagyobb" engedményekre is késznek mutatkozott, vagyis hogy szemet hunyjon vazallusa „bűnei" felett. Báthory Zsigmond és tanácsosai számára azonban ez már nem lehetett tárgyalási alap; céljuk kezdettől fogva az volt, hogy elkerüljék az oszmán és tatár csapatok támadását. Ezt a feladatot, leszámítva Giráj csapatainak 1594-es átvonulását Észak-Erdélyben, sikeresen teljesítette az erdélyi diplomácia. Lehetetlen feladatra vállalkozott azonban akkor, amikor úgy próbálta ezt megoldani, hogy közben elkötelezte magát a fegyveres harc mellett, amelyre 1594 végétől kezdve minden évben sort is kerített. 1594-ben, mindent egy lapra téve fel, a fejedelem és tanácsadói köre követet me-129 Ivanics, 103. 130 Erről a szakirodalommal együtt Uo. 105-113. 131 Az egyezményt vö. MOL M KA E 144 Történelmi Emlékek 8-25. 132 EOE iy 27-31.
