Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKE ALKUDOZÁSAI 631 nesztett Rómába, hogy kihasználja a Győr eleste miatt eluralkodó pánikot, és határozott ígéretet csikarjon ki a pápától a katonai segítség ügyében. Ezt a következő évre, 1595-re ígérték. A hátralévő időben fel kellett készülni a védekezésre; az 1594. évi kivégzéseknek többek közt azért is kellett egy szélesebb kört, a leggazdagabb erdélyi urakat érinteniük, hogy a védelemhez szükséges összeget előteremtsék.13 3 Ezt azonban csak egyszer lehetett megtenni, az 1595 után csak csordogáló anyagi, és a soha meg nem érkező katonai segítség hiányát az erdélyi vezetés diplomáciai eszközökkel kényszerült áthidalni. Ekkor volt igazán szükség arra a kipróbált diplomáciai testületre, amely akkor már hosszü évek óta szolgálta gyulafehérvári udvart. A tapasztalt erdélyi diplomaták egy már több évtizede intézményesült rendszer keretei között tevékenykedtek, amely nagy segítségére volt a porta kedvező válaszainak kieszközlésében. Erdély kezére játszottak ugyanakkor a magyarországi háború nehézségei, a belső lázongások, és végül a portai hatalmi harcok, amelyek hol a Duna medencében folytatandó háború koncepcióját képviselő kemény vonalas vezetést, hol a kompromisszumra hajló, inkább a Mediterrán térség felé forduló, és a szultána személye körül csoportosuló kegyenceket juttatták hatalomra. Ennek tudható be, hogy a diplomáciai testületből, pontosabban a követségi állományból eltűnnek a katonák, így Palatich és Ravazdy György, Kornis Gáspár, akik pedig a megelőző időszakban több alkalommal is jártak a portán. Helyüket „civilek", Bányai és Ováry vették át, akik szintén a Báthory ház kipróbált hívei, a család familiárisai voltak.13 4 Nagyon fontos adatok szólnak arról, hogy a többi ország követségeihez hasonlóan az erdélyi háznak is megvoltak a pártfogói Sztambulban, több esetben apáról fiúra hagyományozván ezeket a kapcsolatokat. Azt sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fejedelemnek - de ez nyilván igaz az összes többire is - arra is gondja volt, hogy külön török íródeákot taníttasson éveken keresztül a portán török nyelvre és az írásra. A portai levelezés ugyanakkor arra is rávilágít, hogy az udvarban hatalomra kerülő katonai elit, legalábbis 1599-ig, nem engedte, hogy a súlyos katonai helyzeten Erdély feláldozásával enyhítsen a császári hadvezetés. A tiszántúli várövezet visszaszerzésének terve ékesen tanúskodik az erdélyi katonai vezetés önálló elképzeléseiről, amely a háboiút elsősorban a fejedelemség területének megnövelésére akarta felhasználni. Bár a porta rá volt szorulva az erdélyi semlegességre, amelynek kihasználásában nagyon ügyesek voltak az erdélyi diplomaták, arra ők sem voltak képesek, hogy a török elleni háborúnak a törökkel való jószomszédi viszony fenntartásával teremtsenek hátteret. További problémát jelentett az, hogy a kudarcok után Báthory Zsigmond és tanácsosainak útjai kezdtek szétválni. Míg Báthory Zsigmond elkötelezte magát a harc mellett, addig tanácsadói, így Jósika, külön utakat kezdtek járni. A fejedelem számára - különösen 1597 tavasza után - országa már csak eszköz volt arra, hogy megzsarolja a császári udvart, és minél nagyobb árat csikarjon ki távozásáért cserébe. Ezt szolgálta a közvetítői szerep felajánlása a Habs-133 Erre u taj burkoltan Szamosközy, amikor részletesen leírja a kivégzett uraktól elvett ingóságokat ill. azok értékét. Szamosközy Щ 39-40. 134 Ováry aktív szerepet vállalt az 1594-es leszámolásban is. Uo. 40, 41, 47.
