Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKE ALKUDOZÁSAI 627 utalva arra, hogy Bányai a császár üzenetét fogja hozni a béke ügyében. Levele végén többször is arra kérte a szerdárt, hogy minél hamarabb üzenjen, hol tartózkodik, merre vonulnak csapatai. Szaturdzsi közeledése ugyanis nagy riadalmat váltott ki. Különböző találgatások kaptak lábra az oszmán sereg hadműveleti céljait illetően. Ezek szerint az egyik sereg Erdély ellen vonulna, a másik Kassa irányába, a harmadik pedig Buda környékére. Elképzelhetőnek tűnt, hogy megismételve a tavalyi hadjáratát, megpróbálják újra leválasztani Erdélyt a császár oldaláról. Ez a félelem és bizonytalanság jellemezte a Jósika Istvánnak Teiffenbachhoz írott levelét. A kancellár még szeptember 6-án sem tudott semmi biztosat mondani a felső-magyarországi főkapitánynak a török csapatok vonulási irányáról. Először úgy tűnt, hogy Magyarország felé vonulnak, át is keltek a Száván, majd hirtelen visszafordultak. Vagyis nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy az előzetes híreknek megfelelően mégis csak Erdély és Havasalföld a végcél. E miatt az erdélyi csapatok semmilyen offenzívába nem kezdtek, mert nem akarták provokálni a szerdár seregét.11 6 A szultán fentebb idézett parancsának megfelelően az oszmán csapatok sem háborgatták az erdélyi határt. Eközben a dunántúli hadműveletek döntő fázisukba értek, Pápát augusztus 20-án bevették. A fontos végvár eleste után a hadvezetés Győr ostromát határozta el. Ezzel megint veszélybe került az Erdélynek nyújtandó katonai segítség, amire pedig a császár az év eleji prágai tárgyalásokon határozott ígéretet tett. Ugyanakkor folytak az előkészületek Temesvár ostromára, amelynek ostromához még Pápa ostroma előtt, meg kellett volna érkeznie a Ferrante Gonzaga vezette 4 ezer fős kontingensnek. Báthory Zsigmond fenyegetőző levelet írt a fővezérnek, Miksa főhercegnek, hogy amennyiben nem érkezik meg a várt segítség, felmondja a szövetséget. Szavainak nyomatékot Bányai fentebb említett sztambuli követsége adott, ami miatt a fejedelemnek újfent magyarázkodnia kellett a nunciusnál, hogy ez az időhúzás érdekében történik.117 Ezek az események indokolták a még mindig Gyulafehérváron tartózkodó Ali visszatartását is, aki beszámolhatott volna az erdélyi hadi előkészületekről, amelyről már júliusban tudomása volt a szerdárnak, és amit a fegyverszünet megsértésével magyarázott ki Báthory Zsigmond.11 8 Szaturdzsi Mehmed csapatai, ha megkésve is, de végül a magyarországi hadszíntérre értek, ahol az erőviszonyok kiegyensúlyozottak voltak. A szerdárnak nem álltak rendelkezésére a megfelelő eszközök a hűtlen vazallus megrendszabályozására, és már elindulására is elkeseredett portai viszálykodás közepette került sor. Mivel a Haszán-Csigalazáde csoportosuláshoz tartozott, Ibrahim nagyvezér mindenáron szerette volna megakadályozni szerdárrá választását, majd elindulását. Kezére játszott, hogy a janicsárok körében rendkívül népszerűtlen volt. Ugyanakkor a betegen Sztambulba érkező Haszánt két alkalommal próbálta eltétetni láb alól. Pasquale Bruti megölését is fel akarta használni ellene. Ez azonban nem sikerült 116 Vö. Lupta pentru unitate nationale a tarilor romane 1590-1630. Pub. Radu Constantinescu. Bucure§ti, 1981, 50-51. 117 Hurmuzaki XII, 309, a július 19-eit pedig vö. Hurmuzaki III/2, 249. 118 Alit végül is nem küldték vissza, Jósika magával vitte Temesvár alá is. Szamosközy szerint a sajátos humorérzékkel rendelkező Ali a következőket mondta az erdélyi sereg láttán: „oh szegínyek, ti akaijátok-e török császár hadát megverni? Az hatalmas császár hadában csak azok is, az kik az táborból szarni kimentek,- többen vannak ennél." Szamosközy iy 72.
