Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKE ALKUDOZÁSAI 623 fehérvárra.8 8 Forrásaink tudni vélik azt is, hogy az angol követ megpróbálta legalább arra rávenni a fejedelmet, hogy ha békét nem akar kötni, legalább maradjon' semleges az év folyamán.8 9 A szultánnak szánt válaszlevél április 10-én kelt,90 amelyben a már bevált forgatókönyv szerint Szinánt okolta a szakításért. Konkrét ígéreteket nem tartalmaz, csupán annyit, hogy Alival együtt elküldi Bányai Mártont a béke ügyében. A fejedelem szűkszavúságának az oka, hogy Bányai csupán a menlevélért ment, a részletes választ a hivatalos követség vitte. A követségre vonatkozóan nem maradtak fenn iratok, ami a követ személyét illeti, egy török átirat, vagyis telhisz egy Atori nevű erdélyiről tesz említést.9 1 Az eltorzított név mögött az erdélyi diplomáciai testület egyik sokat próbált tagja, a Sztambulban hosszabb időt eltöltő Ováry István rejtőzik: Giovanni Marini Habsburg ügynök ugyanis egyik levelében az ő nevét említi éppen ebben az időszakban.92 Közben Jósika kancellár is írt Szülejmán csausznak, akitől segítséget kért a tárgyalások sikeres befejezése érdekében.9 3 Az áprilisban kelt irat három feltételhez köti a fegyvernyugvást, illetve a békét: a status quo visszaállítása, és az összes, törökök által birtokolt vár visszaadása a Duna vonaláig. A harmadik feltétel nem Erdélyre, hanem a királyi országrészre vonatkozik, amennyiben Esztergom a császár, Győr és Eger viszont a szultán kezében maradna.94 Láttuk, hogy ugyanezt tartalmazta Báthory Zsigmond jűliusi levele is. Az utolsó feltétel arról árulkodik, hogy a prágai udvar a Bruti féle követség kudarca ellenére fenn akarta tartani a béketárgyalások lehetőségét. Ezért küldtek, mint alább látni fogjuk, az egykori portai rezidens Bartholomaeus Pezzen segítségével egy császári megbízottat az oszmán fővárosba, miközben közvetítőként az erdélyi követet is felhasználták. Ezzel persze Prága is csak időt akart nyerni, hogy amíg az Ováry féle hivatalos követség Sztambul és Gyulafehérvár között két illetve három hónap alatt megfordul, kényelmesen felkészülhessenek a hadműveletekre, vagyis Pápa, majd Győr visszafoglalására. A fentebb idézett második feltétel burkoltan utal az 1597-88 VÖ. a március 24-ei velencei jelentést, Hurmuzaki III/2, 237-238 és Speciano ugyanezen a napon kelt levelét ASV Fondo Borghese Ш. Vol. 109BC, IT. 186r. Ali megvárta a közben hazaérkező fejedelmet, akiről Zsigmond be is számolt San demente spanyol követnek írt április 8-ai levelében. Vö. AGS E 704. Ugyanekkor értesítette az ügyről a mantovai nagykövetet, Aderbale Manerbiot is. Vö. ASMn AG, busta 472, nr. 12. A csausz magával hozta Dzserráh Mehmed második vezér feltehetően a szultánéval egy időben keletkezett hasonló tartalmú levelét is. Vö. 106. jegyzetet. 89 Hurmuzaki III/2, 237-238. A velencei követ február 15-ei jelentésében beszámolt arról, hogy Ibrahim utasítást adott a temesvári és budai pasáknak a fegyvernyugvás érdekében. ASVe Senato. Constantinopoli, filza 45 (copia 11), 281-282. 90 Uo. 241. 91 Dávid Géza-Fodor Pál: Magyar vonatkozású török államiratok a tizenöt éves háború korából. In: Hadtörténelmi Közlemények XXX. (1983), 284. 92 Vö. Marini június 13-án kelt levelét Mihály vajdának vö. Hurmuzaki XII, 304. 93 ASV Fondo Borghese III. Vol. 91C, ff. 160r. Szülejmán csausz vitte 1601-ben a zászlót Báthory Zsigmondnak Erdélybe, nem sokkal azután azonban meghalt. ASV Fondo Borghese III. Vol. 60A, ff. 196r. 94 A Győrről való lemondás azt a célt szolgálta, hogy vonzóbbá tegyék a prágai ajánlatot, a császár azonban egy percig nem gondolta komolyan egy ilyen fontos végvár török kézen hagyását. További kutatás tárgya Jósika ez időben játszott meglehetősen homályos szerepének tisztázása. Személyének előtérbe kerülését, megnövekedett befolyását jelzi, hogy Prágába is elkíséri a fejedelmet, aki szinte uralkodónak kijáró tisztelet követelt meg irányában a császári tanácsosoktól.
