Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKEALKUDOZÁSAI 617 rendből I. Erzsébet angol királynő szolgálatába állt. Ő járt, mint már említettük, Regensburgban is. A csauszok jövés-menése a prágai és a gyulafehérvári udvarban cselekvésre sarkallták pápai diplomáciát is. Mivel az előző évi kudarcok után bizonyosra vették a szultán személyes hadba vonulását, megpróbálták Lengyelországot is bevonni a háborúba. A törekvést nem koronázta siker, Miksa főherceg ugyanis nem akart lemondani a lengyel királyi címről, Báthory Zsigmond pedig továbbra is fenntartotta jogigényét Moldvára,6 3 amit a lengyelek a koalícióba való belépésért cserébe hűbéri jogokra hivatkozva szintén a magukénak követeltek. Ráadásul az udvar és az erdélyi fejedelem prágai tárgyalásainak sem volt igazán kedvező a visszhangja. Gianfrancesco Aldobrandini a pápai seregek parancsnoka azon ütközött meg, hogy a fejedelem nem tartotta be az etikettet, és bár az erdélyi követség végül elégedetten távozott a tárgyalásokról, sokkal nagyobb problémát okozott az, hogy a császári udvar legbefolyásosabb tanácsosai szintén igen rossz véleménynyel voltak Báthory Zsigmondról kiszámíthatatlan magatartása, illetve az erdélyiek állítólagos megbízhatatlansága miatt. Amúgy is gyanakodva figyelték a fejedelem lépéseit, a prágai út pedig nemhogy a bizalmatlanságot nem szüntette meg, hanem tovább mélyítette azt. Ennek várható következményeit a Szentszék hamar felismerte, ezért gyors pénzsegélyt készített elő, majd újabb határozott ígéretet tett a katonai segítségre.64 Májusban aggasztó hírek érkeztek a lengyel-török tárgyalásokról, és újabb feszültségek keletkeztek az amúgy sem felhőtlen lengyel-német viszonyban. A lengyelek a ligába való belépés egyik feltételéül Mihály vajda letételét szabták, és hogy közös megegyezéssel nevezzenek ki helyére egy új lengyelbarát vajdát, amivel megnyugtatják a portát. Lengyelország illetve Zamoyski kancellár azt ajánlotta, hogy Mihály eltávolítása után a lengyel csapatok növeljék meg jelenlétüket a térségben, amelyek egy adott pillanatban majd belépnek a háborúba a török ellen. Az ajánlat azonban meglehetősen átlátszó volt, az udvar szerint a tények Zamoyski szavainak ellenkezőjét bizonyították, tudniillik hogy a kancellár hallgatólagosan együttműködik a portával és a kánnal annak érdekében, hogy Havasalföldet és Erdélyt leválasszák az oszmánellenes koalícióról. A lengyel-erdélyi-osztrák feszültségeket kihasználandó, az 1596-os szultáni hadjáratot előkészítő diplomáciai manőverek részeként a fent említett nyár eleji eseményekkel egy időben egy újabb portai csausz kereste fel a fejedelmet, arra számítva, hogy Mihályhoz hasonlóan Erdélyt is ráveszi a meghódolásra. Visconti azonnal értesítette Rómát. A fejedelem, mint írta, nem utasította el kategorikusan a Haszán által közvetített békeajánlatot. Ennek szerinte a lengyelek Moldva ügyében tanúsított magatartása és a császári segítség elmaradása volt az oka, amivel a fejedelem az egyre erősödő békepárti hangoknak engedett, de legalább akkora 63 E két egymással szoros összefüggésben lévő ügy állandó szereplője 1595 és 1598 közötti hatalmas levelezésanyagnak és szinte nincs olyan híradás, amelyikben ne szerepelne ez a két téma. Az 1596-ban, amikor a szultán személyesen indult hadba, az állandó követen, Germanico Malaspina nunciuson kívül, két rendkívüli követet, ún. internunciust is küldtek a csatlakozás kicsikarására Lengyelországba. Zsigmondot „csak" az állandó erdélyi nunciusokon ill. a Prágában tartózkodó Specianon keresztül próbálták sikertelenül rávenni a Moldváról való lemondásra. 64 Szeptember elejére Carrillóval meg is érkezett a spanyol segély. Nunciusok, 250.
