Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
616 KRUPPA TAMÁS kán seregével, amelyik Mihály vajdát le akaija tenni és így kiszolgáltatja Erdélyt a támadásoknak, vagy belenyugszik az új vajda megválasztásába és így megmenekül a veszélytől. Báthory Zsigmond azonban Prágába ment, hogy kieszközölje a katonai segítséget, ahová február 5-én érkezett meg. Ekkor érkezhetett Erdélybe az imént említett Bali is,57 nagyjából egy időben az angol követ egyik megbízottjával, aki Barton instrukcióját vitte.58 Bali útjáról nem találtam iratot. A bég megjárta Szinán börtönét, nyilván a békeközvetítés miatt, amelyre 1595. telén kerülhetett sor. Akkor azt a választ hozta a fejedelemtől, hogy tanácsadói az okai lázadásának, és hogy kilátásba helyezte meghódolását, ha a szultán megbocsát neki. Bali márciusban a biztonságosabbnak hitt útvonalon, Temesvár irányából lépett a fejedelemség területére. Márciusi indulása előtt a bailonak sikerült szóra bírnia Bálit, aki közölte vele, ha a fejedelem lemond Moldváról és Havasalföldről, megtarthatja Erdélyt, ő pedig végre hazatérhet Valonába, ahol a szandzsákbégi tisztséget töltötte be.59 Barton által közvetített újabb török békeajánlat az előző évi megismétlése volt, amelyet alátámaszt Benedetto Mandino rendkívüli pápai követ beszámolója, aki szerint a porta Zsigmondnak60 a már előző évben felajánlott királyi címet újfent odaígérte. A prágai spanyol követ San demente hasonlóról számol be II. Fülöp spanyol királynak, kifejezve kétségeit, hogy a magyar koronával kapcsolatban naponta érkező török ajánlatok végül elcsábítják Zsigmondot.61 Mandino arról is beszámolt, hogy a fejedelem prágai tartózkodásának idején Bartonnak egy másik ügynöke is megjelent Prágában. A nevét sajnos nem árulja el, és csak angol aposztataként emlegeti.6 2 A nuncius szerint 16 évig jezsuita volt, majd kilépve a 57 Vo. ASVe Senato. Constantinopoli, filza 43, 14v-15v. 58 Erre utalnak az 1596. évi hadjárat hadvezérének személyével kapcsolatos sorok: „... Assan hassa già beglierbeg di Grecia è fatto generale dell'essercito del gran signore ma si crede che ha da essere fino alla primavera quando il gran signore uscirà in persona..." HHStA Hung. AA, fasc. 127, ff. 70r-v. Róla vö. még „...az angliai követet Monyoróra küldték innét...." Hurmuzaki XII, 243. Talán ő az, akit Szamosközy tévesen Bartonnak hitt, és akiről azt állította, hogy Gyulafehérváron meghalt. „Az mely anglus követet, Constantinápolyban az angliai királyné asszony küldött volt Erdélyben Bátori Zsigmondhoz in anno 1596. meghala Fejérváron. Annak az követnek Bartonus volt a neve. Ezt titkon szövétneknél vitték be estve későn Zsigmondhoz, és úgy adott audientiát neki. Miben járt legyen az anglus követ, nem véljük egyébre, hanem hogy az török császár hagyta volna meg az anglusnak, hogy emberét küldje be ide Zsigmondhoz, hogy dehortálja Zsigmondot az német barátságtól." Szamosközy IV 62. 59 Vo. az 55. és 56. jegyzeteket. 60 ADP FA b. 5, ff. 327r. 61 Jan Paul Niederkorn : Die europäische Mächte und der „Lange Türkenkrieg" Kaiser Rudolfs II. (1593-1606). Wien, 1993, (a továbbiakban Niederkorn) 123. 62 Erről Vó. ADP FA b. 5, ff. 337r, és ASV Fondo Borghese I. Vol. 771, ff. 427r-v. Cinzio Aldobrandini március 28-ai levelében konkrétumok nélkül említi, hogy újabb ajánlat érkezett az erdélyi udvarba, és hogy az igen kecsegtető volt, mivel a török annál többet ígér, minél gyengébb. Minden bizonnyal a magyar koronával kapcsolatos előbb említett ajánlatról van szó, amelynek alapja Mandino előbb említett híradása volt. A Lengyelországba küldött pápai nuncius levelének tartalmát ugyanis a szokásoknak megfelelően a római államtitkárság, függetlenül attól, hogy a nunciusok egymással is kapcsolatban álltak, megírta az Erdélyben tartózkodó Viscontinak is. Speciano szintén említi, hogy a török Rudolf császárt is megkereste a békeajánlattal. Az erdélyi helyzetről szólva megjegyezte, hogy a béketárgyalásoknak nem tulajdonított különös fontosságot, mert Viscontitól tudta, hogy a csausz gyulafehérvári fogadtatása a már az előző évben is folytatott halogató taktika része volt. A nuncius 1596. március 6-ai jelentését vö. Hurmuzaki XII, 249, 250.
