Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
614 KRUPPA TAMÁS Dzsáfer defterdár erősen túlzó szavai ellenére, aki hatvanezer főt emleget, nem lehetett 15-20 ezer főnél nagyobb, és a legkisebb gondja Erdély megregulázása volt. Feladatát a júliusban ötödször hatalomra kerülő Szinán nagyvezér vállalta magára. A sereg létszámának eltúlzásával, és annak sejtetésével, hogy a szerdár Erdély ellen megy, a defterdár az erdélyi csapatokat akarta elriasztani Temesvár és a határvidéki török várak megtámadásától.4 8 Dzsáfer szerint Mehmed, az új beglerbég „nem olyan, mint a többi, Erdély dolgát mind rá bízták."4 9 Ali ugyanakkor III. Mehmed levelét is elvitte Gyulafehérvárra. A szultán az eddig megszokott módon a fenyegetést ígérgetéssel ötvözve nemcsak teljes büntetlenséget ígért, hanem azt is, hogy elismeri a fejedelem Moldva és Havasalföld fölötti uralmát, sőt, hogy magyar királlyá teszi.50 Ugyanakkor az oszmán katonai jelenlét meggyengülésének a jele, hogy a júliusban elindított erdélyi offenzíva ellenére, amely Bokszeg bevételével indult, majd egy sor kisebb nagyobb vár elfoglalásával folytatódott, az új beglerbég még mindig tárgyalásos úton igyekezett rendezni a konfliktust. Ezért sürgette a már több mint egy hónapja Gyulafehérváron tartózkodó csausz visszaküldését, ez ugyanis azelőtt nem volt szokásban. Az erdélyi vezetés valószínűleg arra számított, hogy amíg a csausz nem érkezik vissza a kitérő válasszal, a beglerbég a Sztambulból kapott parancs értelmében tartózkodni fog a válaszlépésektől. Nem tudni, hogy végül mikor engedték el, a Habsburg menyasszony megérkezése, és az augusztusi, Facset mellett vívott csata után Mehmed mindenesetre a fegyveres megoldás mellett döntött. Bethlen Farkas feljegyzi, hogy az aureum saeculumnak nevezett negyedévszázados nyugalom után éppen a menyasszony megérkezésével egy időben törtek be a fejedelemség területére a török csapatok, ami a hivatalos háború kitörését is jelentette.5 1 A nyári harcok azonban egyértelmű erdélyi sikert hoztak, mivel a kétfrontos háborúra kényszerített oszmán vezetés képtelen volt megfelelő erőket a magyarországi hadszíntérre átcsoportosítani. A frakcióharcok pedig éppen nyár derekán 48 Annál is inkább, mivel a Szinán vezette fősereg célja Havasalföld volt, Erdélyt a vajdaságon keresztül akarta megtámadni. 49 Vo. 46. jegyzet. A levél datálásában segít, hogy Ahmed neve nem szerepel többet. Szinán havasalföldi hadjáratának idején benderi és kilikiai szandzsákbégként Gázi Girájjal együtt Zamoyskival tárgyalt az új moldvai vajda beiktatásáról. ASVe Senato. Constantinopoli, filza 43, ff. 29v, ASV Fondo Borghese III. Vol. 91B, ff. 181v. Az év végén Boszniában és a horvát-szlavón végeken találkozunk vele, (Vo. Hurmuzaki XII, 187, 269, 363) amivel egybevág Venier konstantinápolyi velencei követ november 15-ei jelentése, aki szerint Boszniába küldték, de egyelőre nem tud indulni, mert nem kapta meg a pénzt és katonaságot (Vö. uo. filza 42, ff. 215v, 258r). 1596. márciusában azonban már bizonyosan ott volt boszniai pasaként. Uo. filza 43, ff. 14r, 59v, 193r, 302v, 334r. Augusztusban Belgrádban tartózkodott, 1598-ban pedig a Havasalföld elleni harcokban kerül elénk, de akkor sem karamániai beglerbégként, mert a tisztséget Ali töltötte be. Budai beglerbégségéről vö. Ivanics, 213, Aliról Hurmuzaki XII, 153. 50 Ali július elején érhetett Gyulafehérvárra, levelének a hónap végén, 29-én Prágában már a német ill. olasz fordítása is elkészült. Ez utóbbit vö. Hurmuzaki III/2, 483-484. Tartalmát ismerteti Bernardo Beccari is. VÖ. Lettera seritta dal gran turco al prencipe di Transilvania. Bologna, s. d. A szultán mellett próbálta rávenni a meghódolásra a fejedelmet a mazullá lett Mehmed, az egykori anatóliai pasa is. Vo. Okmánytár 13. sz. Az ő levelében olvasható az az igen érdekes adat is, amely arról tanúskodik, hogy a fejedelem külön íródeákot taníttatott törökül Sztambulban. Ez a sajnos ismeretlen nevű ifjú volt az, aki a török ajánlatot Erdélybe vitte, és akinek a kíséretében Hüszejn érkezett. Vö. KA AFA 1595. Juni, fasc. 6/3, 421r. 51 Bethlen III, 582-583.
