Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
608 KRUPPA TAMÁS is megillet a fegyver jogán.1 7 A császár válaszul ugyanolyan elfogadhatatlan feltételeket szabott, így a béke nem jöhetett létre. Ha a tárgyalásokat nem is lehetett teljesen komolyan venni, a követjárás felkeltette a Szentszék érdeklődését és gyanakvását.1 8 Cesare Speciano pápai nuncius igyekezett minél pontosabb képet kapni a helyzetről. Rómában elsősorban Báthory Zsigmond miatt aggódtak, aki 1595 elején, jóllehet a szerződést már megkötötték, még mindig nem lépett be a háborúba. Ennek csak egyik oka volt az, hogy mint említettük Gyulafehérvár semmilyen komolyabb akcióba nem akart belekezdeni, amíg meg nem érkezik a katonai segítség, amely komoly veszélybe került a felső-magyarországi főkapitány és a fejedelem feszült viszonya miatt.19 Nem alakult kedvezően Erdélynek Lengyelországhoz fűződő kapcsolata sem, ami hosszú éveken át fog állandó fejfájást okozni a vatikáni döntéshozóknak. Rómának meglehetősen pontos képe volt az erdélyi közhangulatról is, amely nem kívánt egyebet, mint békét a hatalmas szomszéddal. Ehhez járult a fejedelemség urának meglehetősen labilis személyisége, amely rányomta bélyegét döntéseire is. Ennek hatásai nehezen voltak kiszámíthatóak. Ráadásul a porta békeajánlatát a Győr elvesztése után kialakult helyzetben, 1595 elején megismételte. A porta tárgyalási pozícióit ugyanakkor gyengítette, hogy Ahmed közvetítőként és a jószomszédi viszony helyreállításának előmozdítójaként éppen Dzsáfer jenői béget, aki maga ajánlkozott a közvetítésre, léptette fel, aki ellen erdélyi részről az 1595-öt megelőző években rengeteg panasz érkezett a portára a hódoltsági területnek a fejedelemség rovására történő kiterjesztése és az állandó dúlások miatt.2 0 Dzsáfer elején elegánsan megkerülte az Erdéllyel való viszony elhidegülésének okait, és mindenért Szinán nagyvezért és két helyi török vezetőt, Musztafa agát és Oszmán szpáhit tette felelőssé. Itt most nincs mód a kérdéses ügy részletes tárgyalására, ezért csupán annyit jegyzek meg, hogy az 1594-es év első felében a sztambuli, temesvári és budai követjárások egyik állandó témája e két szolnoki bég viselt dolgai voltak. Szinán, az akkori nagyvezér Erdéllyel kapcsolatos elképzeléseinek személyes motívumairól pedig Szamosközy számol be, aki szerint a rosszindulat fő oka az volt, hogy az 1594-es év folyamán, amikor visszatért a perzsa háborúból és leváltották, nem kapta meg azt a 3 ezer aranyat ajándék címén, amit a fejedelem követétől kért. Ettől kezdve minden követ megmozgatott, 17 Vó. Tóth, 167-168. 18 Giovanni Battista Doria apostoli hadbiztos december 11-ei levelében konkrétumok említése nélkül számolt be egy török békeajánlatról. ASV Fondo Borghese III. Vol. 84D, ff. 159v. 19 A késlekedésben a túlzott erdélyi szerepvállalástól, a nemzeti királyságtól való Habsburg félelem, és nem utolsó sorban az elégtelen katonai erő és ellátmány játszottak közre. Prágában attól tartottak, hogy a német vezetéssel folyó háborúval elégedetlen magyarok az erdélyi fejedelmet akarják főparancsnoknak. Teiffenbach szigorúan betartva a Bécsből és Prágából érkező utasításokat, nem akarta megadni a szerződésben is megígért Serenissimus címet, és nem volt hajlandó szorosabb katonai együttműködésre a fejedelemmel, ill. elfogadni annak parancsnokságát. 20 Dzsáfer leveléből (Okmánytár 4. sz.) kiderül, hogy Ferhád az új nagyvezér és a Havasalföldre induló sereg szerdáija. Az időpontra vonatkozó feltevést támasztja alá a Bécsnek tett békeajánlat, amelyre február-március folyamán került sor. Tóth szerint ez már februárban megtörtént. Tóth, 167. Vö. még Doria március 4. és 11-ei levelét, amelyben szintén beszámol a túlzó török követelésről. ASV Fondo Borghese I. Vol. 771, ff. 323v és Archivio Doria-Pamphilj (ADP) Fondo Aldobrandini (FA) b. 2, ff. 9r.
