Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
ERDÉLY ÉS A PORTA 1594-1597. ÉVI BÉKEALKUDOZÁSAI 607 egyik következménye volt a gyors szövetségkötés Erdély fejedelmével 1595. január 28-án.1 2 A fejedelemség szakítva a török orientáció látszatával április folyamán megindította csapatait a Maros völgyében a már előző évben felkelt rácok támogatására, és az Esztergom térségében tervezett nagyarányú szövetséges offenzíva előkészítésére. Gyulafehérváron természetesen tudtak a Prágában készülő haditervekről, de számoltak azzal is, hogy a Murád halála miatt bekövetkező trónváltás és az új szultán, III. Mehmed hatalmának megszilárdítása átmenetileg elvonja a porta figyelmét a harctéri eseményekről. Az előző évi török sikerek ugyanakkor óvatosságra intették az erdélyi diplomáciát, amely meglehetősen bizonytalan volt a prágai ígéretek beváltásának időpontjával kapcsolatban. Jóllehet a Bocskai vezette küldöttség13 Mária Krisztierna személyében megkapta megfelelő biztosítékot, a katonai és pénzügyi segítség beérkeztét leghamarabb tavaszra, ill. nyár elejére várták. Miközben az erdélyi pápai nuncius Alfonso Visconti, aki a kialkudott havi 20 ezren felül magával vitt még további havi tízezer dukátot, február közepén pedig csakugyan el is indult a pénzzel,14 üzenet érkezett a Temesváron áttelelő török és tatár csapatok parancsnokától, Mihalidzslü Ahmed karamániai beglerbégtől. Ahmedet, amint Dzsáfer említett leveléből kiderül, decemberben bízták meg a Temesváron áttelelő török és tatár csapatok parancsnokságával.1 5 Kinevezése összefüggésben lehetett a nagyvezér cserével, és elképzelhető, hogy Musztafa szintén emiatt nem foglalhatta el új állomáshelyét. Ahmed azt írta, hogy szívén viseli a környék nyugalmát, és igyekszik megőrizni a jószomszédi viszonyt azzal, hogy csapatai sehol sem dúlták fel a vidéket, híven a már több évtizede fennálló barátsághoz. Békülékeny hangnemet ütött meg tehát a fejedelemmel, és megpróbálta harmonikusnak beállítani a porta és vazallusa közti viszonyt. Nem tudta azonban meg nem történtté tenni a tavaly óta bekövetkezett fordulatot. Geszty emlegetése után ugyanis rátért bizonyos karánsebesi és lugosi latrokra, akik nem tartják be a békét, és dúlnak és fosztogatnak. Ezért határozottan arra kérte a fejedelmet, hogy büntesse meg őket tiszttartóival együtt, akik felelősek a pusztításokért. A levél második felében konkrétan is utalt az ellenséges viszonyra, amikor felajánlotta a közvetítést Dzsáfer bégen keresztül a fejedelem és a nagyvezér közt. Ugyanakkor figyelmeztette, hogy a szultán erői jóval nagyobbak, mint a német királyéi, aki a szultán erejét az elmúlt évben megtapasztalta.1 6 Ahmed levele abba a diplomáciai offenzívába illik bele, amelyet még elődje, ill. még Szinán indított, aki fiát Mehmedet használta fel közvetítőként. Mehmed ajánlatának lényege az volt, hogy Rudolf adja át egész Magyarországot a szultánnak, akit amúgy 12 Bethlen III, 519-530. 13 Bocskaiék december első felében értek Bécsbe, a szerződést pedig 1595. január 28-án kötötték meg Prágában. 14 Carrillo Alfonz jezsuita atya levelezése és iratai (1591-1618). I. köt. Gyűjt, és közrebocsájtja Veress Endre. Bp., 1906 (a továbbiakban Carrillo), 126. 15 A szakirodalom szerint (Iuanics, 213) Mihalidzslü Ahmed a tatár kán nővérének fia 1595. május 9. és augusztus ill. 1596 májusa és október közepe között volt budai beglerbég. Eustachio Fontana konstantinápolyi ferences egyik jelentése szerint 1597. októberében is ő töltötte be ezt a tisztséget. ASV Fondo Borghese III. Vol. 60A, 53r. Ezzel vág egybe Gévay Antal adata is. (Uő. A' budai pasák. Bécs, 1841, 19). 16 Okmánytár 4. sz.
